– Vudubábut csináltak a Magyar Állami Operaházból – mondta Ókovács Szilveszter, a Magyar Állami Operaház főigazgatója a Kultúra.hu-nak adott interjújában. Azért választotta ezt kissé meghökkentő hasonlatot, mert szerinte a vidéki operatársulatok igazgatói olyan dolgokat kérnek számon rajta, melyek nem a hatáskörébe tartoznak. Az Opera január végéig ad lehetőséget az énekeseknek az intézménnyel kötött szerződéseik felbontására, utána viszont próbanapokon nem enged el senkit. Ókovács Szilveszter szerint „megint elállnak az útból”.
– A szerződésem tíz éve egyetlen színházra szól, rajtam más ne keresse a saját felelősségét. […] A próbarend felborítását és széttúrását nem hívnám „lehetőségnek”, inkább színfalak mögötti, kézen-közön létrejött fusizásnak, ami a minőség ellen hat. Ennek most valóban vége van. 2011-ben azt a mandátumot kaptam a miniszterelnöktől, hogy az európai első vonalba vigyem a Magyar Állami Operaházat. Ahhoz tervezés, művész, produkció, társadalmi nyitás és infrastruktúra is kell, valamint fegyelem – mindehhez pedig huzamos bizalom, forrás és koncentrált vezetés. Tíz éve minden nap 0–24-ben ezzel foglalkozom, semmi mással, és minden lépésem abba az irányba vezetett, hogy előteremtsük az európai előadásokhoz szükséges eszközöket. 2022 márciusában újranyitjuk az Ybl-palotát, de előtte még februárban átadjuk az Opera Eiffel-műhelyházának próbateremsorát is, és innen vége a 134 éves érvnek, hogy „de nincs is hol felkészülnünk” – mondta az interjúban.
Magyarországon mintegy másfélszáz énekes van, akik közül Ókovács szerint száz feletti azok száma, akik szerződéses viszonyban állnak az Operával, tehát ha onnan nem engedik el az énekeseket, a vidéki nemzeti színházak zeneigazgatói szerint a vidéki operajátszás ellehetetlenül.
– Nem az Opera felelőssége, ha például egy társulat fejébe veszi, hogy zsinórban lejátszik annyit egy darabból – pótlandó a Covid miatti elmaradásokat –, amennyit mi se mernénk, mert egyszerűen nincs rá szereposztás. Mondhatnám tragikus félreértésnek, de nem az, hisz’ a vidéki kollégák pontosan tudják, hogy az Operával szerződésben álló művészek amúgy mind szabadúszók, és ha Pesten van dolguk (próba, előadás), akkor nem valamiféle váróteremben ülnek, ahonnan tetszés szerint kiemelhetők. Polgárjogi szerződés van köztünk, amit ha elfogadnánk úgy, hogy közben elemeiben nem teljesül, az állam pénzét kezelnénk hanyagul, ez pedig bűncselekmény. De ezt tényleg magyarázni kell? – tette fel a költői kérdést Ókovács Szilveszter.
A kormánybiztos szerint az nem járja, hogy „fizetjük az énekest, de nem nálunk dolgozik: erről elmondtam imént, hogy jogi nonszensz is.” Arra emlékeztette az interjúkészítőt, hogy a nyugati nagy testvéroperaházak szólistái a várost sem hagyhatják el a próbaidőszak alatt, ők viszont „senki lábára nem tesznek nyomkövetőt”, vagyis, ha náluk nincs dolga, akkor úgy gazdálkodik az idejével, ahogyan jólesik, ahogy a hangja bírja. Ókovács Szilveszter kifejtette, hogy a kikérő azt jelenti, hogy az énekes nem vesz részt a kiírt próbán, mert másutt van dolga. Arra a kérdésre, hogy miért kell az adott napok egészét a próbának fenntartani – hiszen nyilván nem reggeltől éjfélig próbálnak az énekesek – azt válaszolta, hogy a rugalmasság miatt később osztják be, hogy délelőtt vagy este van-e próba, esetleg mindkét napszakban, hisz „ennyi tartalékot muszáj benne hagyni egy több száz ember együttműködését jelentő folyamatban”.
– A Hunyadi negyvennapos próbaidőszakában a címszereplőnek 28 megjelölt próbanapja van, 12 napot pihenhet közben. Ezzel viszont magamra vettem annak ódiumát, hogy ha nem a tervezett ütemben haladok, nem lesz mód pótolni az elmaradást. Elértünk a lehetőségeink végére – szögezte le.
Ókovács Szilveszter nyílt levele – A szomszéd tehene, avagy a vidék kontra főváros operajátszásáról – még novemberben jelent meg az Origón, erre a vidéki zenei vezetők először nyilvánosan szerettek volna reagálni. Egy nyílt fórumon akarták megvitatni a Magyar Állami Operaház kormánybiztosával, hogy vidék és főváros miként tudna együttműködni és segíteni egymás munkáját. A Magyar Színházi Társaság Jó kérdés sorozata három kerekasztal-beszélgetésen vitatta meg a vidéki operatagozatok céljait működésének nehézségeit. Az utolsó alkalomra meghívták Ókovács Szilvesztert, de az eszmecsere napján lemondta részvételét. Az eszmecserén végül Dinyés Dániel, a Szegedi Nemzeti Színház zenei vezetője, Silló István, a Győri Nemzeti Színház zeneigazgatója, Cser Ádám, a Miskolci Nemzeti Színház zeneigazgatója, valamint Vadász Dániel, a Coopera alapítója vett részt. A beszélgetésen elhangzott, hogy a kikérők megszüntetésével ellehetetlenül a Budapesten kívüli operajátszás.
Vadász Dániel, a Coopera alapítója ekkor elmondta, hogy ha nem tudnak az Operaházzal szerződéses viszonyban lévő énekesekkel dolgozni, akkor vidéken lehetetlen operát játszani.
– Magyarországon mintegy 160 aktív énekes van, akik közül több mint 140-en szerződéses viszonyban állnak az Operával. Ez olyasmi, mintha egy fővárosi kórház leszerződtetné az ország összes aneszteziológusát, és azt mondaná, hogy itt remekül végezzük a munkánkat. Csakhogy ágazatban kell gondolkodni. Az elmúlt években látható tendencia, hogy egyre több bemutatót tartanak az Operában, amihez egyre több énekesre van szükség, akik – vállalkozói szerződéssel bár, de mégiscsak – az intézményhez vannak kötve – mondta a Coopera alapítója.
Cser Ádám, a Miskolci Nemzeti Színház zeneigazgatója azt is szóvá tette, hogy a vidéki színházak komoly anyagi nehézségekkel küzdenek. – Ha a főszerepre meghívott énekes megkapná csaknem azt a gázsit, amit az Operaházban szokott, attól még egy hegedűs vagy kórustag ugyanúgy nettó 140 ezer forintért dolgozna. Előszeretettel emlegetjük a lelkesedést, hivatástudatot, de az itt dolgozók közül sokan egyszerűen beleragadnak ebbe a helyzetbe, és senki nem kínál számukra megoldási lehetőséget – mondta a direktor.
Ókovács Szilvesztert az említett interjúban arról is megkérdezték, hogy mivel a Magyar Állami Operaház főigazgatójaként a Nemzeti Kulturális Tanácsban a magyar operajátszás egészét képviseli, érez-e felelősséget a vidéki operajátszás iránt? A főigazgató igennel válaszolt, és hangsúlyozta, hogy a 2019-ben alakított, évente egyszer-kétszer összeülő Nemzeti Kulturális Tanácsban az Opera vezetőjeként képviseli a műfaj szempontjait, ám „semmilyen anyagi eszközöm, döntési vagy utasítási jogom nincs más színházak kapcsán. Minden tőlem telhetőt megtettem a vidéki kollégák helyzetbe hozásáért a stratégiaíráskor, és az öt vidéki nagyváros háromtagozatú színházait a prózai és a táncstratégia ugyanúgy eléri, tehát adott esetben három irányból is kaphatnak majd segítséget”.
A teljes interjú ITT elérhető.
Borítókép: Ókovács Szilveszter, az Operaház főigazgatója (Fotó: MTI/Máthé Zoltán)
