A hazai történettudomány egyik legaktívabb és legismertebb képviselője, egyben a történelmi ismeretterjesztés misszionáriusa a Széchenyi-díjas Szakály Sándor professzor, akitől megszokhattuk, hogy egy-két évente új könyvvel jelentkezik, amelyekben friss újságcikkeit, tanulmányait, interjúit gyűjti össze és adja közre. Legújabb – Talpra állás Trianon után című – kötete azonban majd három év szünet után, a múlt év végén jelent meg. Ennek oka, hogy 2019. április 1-jén kórházba került, és több életmentő műtét után, súlyos betegségéből felépülve csaknem egy év múlva tudott újra munkába állni. Akkor, a Veritas Történetkutató Intézet és Levéltár főigazgatói szobájában e sorok szerzőjének elsőként adott – A történész visszatér című – interjújában elmondta, a sok-sok imának és az orvosok, ápolók áldozatos, gondos gyógyító munkájának köszönhető, hogy életben maradt, mondhatni: újjászületett.
Ez a „visszatérős” beszélgetés áll az új könyve élén, amelynek írásai – interjúk, esszék, tanulmányok – sok nehézség és néha szenvedés közepette, 2020–2021 folyamán születtek. A kötet címét a Magyar Nemzetben tavaly áprilisban, a Bethlen-kormány megalakulásának századik évfordulóján megjelent interjújától kölcsönözte, mert ahogy a trianoni diktátum után Magyarország és a magyarság a gyakorlatilag halálra ítélt – kifosztott, megalázott, megcsonkított – hazában talpra állt, a halál árnyékának völgyéből visszatért történésszel is valami ilyesmi történt. Mint az előszóban írja: „Nekem ezek az interjúk és írások adták meg a talpra állás valóságát. Képes lettem ismét olvasni, írni, bár a pandémia miatt a könyvtárakba és levéltárakba még nem juthattam el, pedig a történész számára ezek az igaz törzshelyek. Aki ott törzsasztalt talál, örömmel búvárkodhat múltunk eseményeiben, a jót és a rosszat hozóban egyaránt.”
Az utóbbi két mondatból világosan kiolvasható Szakály történészi credója. Ő nem elméleti, még kevésbé ideológus történész, hanem pozitivista, a tényeket tisztelő, azokhoz ragaszkodó kutató, aki a múlt hiteles, ellenőrizhető forrásokra és adatokra épülő megismerését és megismertetését tartja hivatásának. Szakály főként a magyar történelem sokat vitatott huszadik századi időszakaival, eseményeivel és „kényes” szereplőivel foglalkozik évtizedek óta, tabukat döntögetve, bátran szembemenve az évtizedekig uralkodó baloldali „pártos” történelemszemlélettel, legyen szó az első és a második világháborúról, az 1918–19-es forradalmakról, Trianonról, a Nemzeti Hadseregről és a Magyar Királyi Honvédségről, Tisza Istvánról, Károlyi Mihályról, Horthy Miklósról és több más vezető politikusról. Mivel elsősorban hadtörténésznek tartja magát, érthető, hogy legújabb kötetében is a tanulmányok zöme ilyen témájú, és a könyv egyik legértékesebb része a két háború közti önálló magyar haderő létrehozásának, szervezetének, vezetőinek új adatokon nyugvó bemutatása és tudományos elemzése.
Mit tehet adott esetben egy történész a hazáért? Igyekszik hitelesen bemutatni annak múltját. Harag és elfogultság nélkül vizsgálja ősei cselekedetét úgy, hogy megpróbálja beleképzelni magát az adott korba és helyzetbe, a mindenkori döntéshozó szerepébe.
Szakály Sándor szerint ez minden magyar történész feladata, ha úriember. Mert az úriember nem hazudik – ezért is választották a vezetésével nyolc éve megalakult Veritas Intézet jelmondatául Deák Ferenc híres szállóigéjét: „Hazudni nem szabad”.
Szakály Sándor: Talpra állás Trianon után. Facultas Humán Gimnázium–Magyar Napló, Budapest, 2021.
Borítókép: Szakály Sándor történész (Fotó: Bach Máté)
