Magyar sorskérdések Kárpátalján

Egyre többen ismerik fel, hogy a földi élővilágot fenyegető katasztrófa mellett nyelvi-kulturális összeomlás felé is robogunk. Az anyanyelvek nemzetközi napja alkalmából arra is fel szoktuk hívni a figyelmet, hogy a két gyorsuló, ám talán nem (teljesen) visszafordíthatatlan pusztulási folyamat számos ponton összefügg. Idén azonban mégsem tekintek ki sem Amazónia pusztuló esőerdeire, sem Szibéria szénhidrogénekben dúskáló fagyos tájaira, de még az ott fogyatkozó őslakosok anyanyelveinek kálváriájára sem.

Zrínyi Ilona az ifjú Rákóczival a munkácsi várban Fotó: Pomozi Péter

Kárpátalján a kijevi játszmák miatt megszűnőben van az a sok évszázados, a népi diplomácia szintjén békésen virágzott többnyelvűségi állapot, amely kulcsa volt a terület fejlődésének és az ott lakók anyanyelvi-kulturális megmaradásának.

A 2014 utáni ukrán törvényhozás Kárpátalján (is) elköveti a kisantant régi stratégiai hibáit, pedig lett volna lehetősége megtanulni, hogy egyes régiók történetileg kialakult etnikai és nyelvi-kulturális status quójának erőszakos felborogatása csak a korábban békés interetnikus kapcsolatok elmérgesedéséhez vezethet. Ez történt, történik Kelet-Ukrajnában, és az események mérgezett nyilai Kárpátalján is becsapódhatnak. Mindeközben az ország gyenge gazdasági mutatói, s feltűnően lelkes nyugati orientációja a háború szélére sodorta az országot.

Ugyanakkor, ha Ukrajna látná, hogy a kilencvenes évek délszláv válsága, majd a horrorisztikus belháborús események nemcsak a helybéli kisebbségeknek ártottak rengeteget, hanem a helyi többségi nemzeteknek is, akkor Kárpátalján már holnaptól újra érvényesülnie kellene az „élni és másokat is élni hagyni” örök igazságának. Hogy mikor jöhet el olyan fordulat, amely után újra szabad lesz magyar anyanyelvűnek lenni Kárpátalján, ezt ma lehetetlen megjósolni.

(A szerző nyelvész, az MKI Magyar Nyelvtörténeti KK igazgatója, az ELTE BTK docense)

Borítókép: Zrínyi Ilona az ifjú Rákóczival a munkácsi várban (Fotó: Pomozi Péter)