A magyar csapat eredményei:
Aranyérem
0
Ezüstérem
0
Bronzérem
0

Magyar sorskérdések Kárpátalján

Egyre többen ismerik fel, hogy a földi élővilágot fenyegető katasztrófa mellett nyelvi-kulturális összeomlás felé is robogunk. Az anyanyelvek nemzetközi napja alkalmából arra is fel szoktuk hívni a figyelmet, hogy a két gyorsuló, ám talán nem (teljesen) visszafordíthatatlan pusztulási folyamat számos ponton összefügg. Idén azonban mégsem tekintek ki sem Amazónia pusztuló esőerdeire, sem Szibéria szénhidrogénekben dúskáló fagyos tájaira, de még az ott fogyatkozó őslakosok anyanyelveinek kálváriájára sem.

Pomozi Péter
2022. 02. 21. 8:30
Zrínyi Ilona az ifjú Rákóczival a munkácsi várban Fotó: Pomozi Péter
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Sajnos a Vereckei-hágón innen, Kárpátalján is „csokorba kötve” találjuk mindazt a bajt, amelyet az anyanyelv használatának törvényi tiltása okoz. Ellehetetlenítés a köz- és a felsőoktatásban, a könyv- és folyóirat-kiadásban, anyanyelvtilalom a hivatalos érintkezésben, szájpecek a mindennapokban az otthon és a templom falain kívül. Mindez nemcsak a nyelvészeti szakirodalom nyelvkihalási skálái, hanem a józan paraszti ész szerint is erodálja a nyelvet. A következmények jól ismertek: igazodás az asszimilációs kényszerhez vagy elvándorlás. Manapság sokan állásukat vesztik, mert életkoruknál fogva nem érettségizhettek ukránból és ukránul. Így mind kevesebben maradnak, akik helyben, napról napra küzdenek azokért a jogokért, amelyek természetszerűen, az ukrán állam által aláírt ‒ bár több esetben felemásan ratifikált vagy később annullált ‒ nemzetközi egyezmények alapján megilletnék őket. Ők, a napról-napra küzdők, minden tiszteletet és támogatást megérdemelnek!

S hogy miért is kell küzdenünk a Kölcseytől, Vörösmartytól, Madáchtól jól megtanult imperatívuszainkon túl? Mert mi, magyarok Mohács óta, Sylvester János sorai óta tudjuk, hogy anyanyelv és anyanyelvi művelődés nélkül nincs nemzet. Nagyjaink számtalanszor öntötték szavakba anyanyelv, nemzeti lét és gyarapodás elválaszthatatlan kapcsolatát. Sőt, örök figyelmeztetésül megfogalmazták a fordítottját is. Fábry Zoltán, a „stószi remete” így fogalmazta meg a „visszájáról” is:

Népet csak nyelvében és nyelvével lehet felemelni, amiből logikusan következik, hogy nyelve megbénításával ki is lehet semmizni.

Úgy tűnik, hogy az ukrán állam jól megtanulta a „kisantant leckét”, ‒ Fábry gondolatának második fele erre a hatalmi veszélyre utalt Csehszlovákiában ‒ s a 2014-es, majdani abroncségetős fordulat után a gyors „megbénítás” irányába lépett. 2017-ig az ukrán törvények állampolgári jognak tekintették az oktatási nyelv szabad megválasztásának jogát. A 2017. szeptemberi új oktatási törvény 7. cikkelyének 1. pontja szerint azonban Ukrajnában „Az oktatási folyamat nyelve az oktatási intézményekben az államnyelv.” 2019 júliusában ezzel a nemzetiségi anyanyelvű oktatást leradírozó törvénnyel összhangban lévő államnyelvi törvény is született. A végeredmény: a nem őshonosnak számító népek (egyetlen kárpátaljai nemzetiség sem ilyen a jogszabályok szerint) csak korlátozásokkal tanulhatnak anyanyelvükön. Alapfokon a tantárgyak száz, ötödiktől a tantárgyak maximum 80 százalékát, kilencediktől maximum 60 százalékát, középfokon maximum 40 százalékát. Felsőfokon utóbbinál is mostohább lehet a helyzet. Figyelem, ez a törvényi maximum, a minimum nincs meghatározva, mint ahogy az sem, hogy milyen garanciákat vállal az ukrán állam a maximumközeli lehetőségek kihasználására. A 2020-as közoktatási törvény, amellyel megszüntette a kisebbségi nyelveken oktató intézmények önállóságát, bizonyítja, hogy semmilyet. Ahol tehát még lennének helyi lehetőségek a szűkített keretek teljes kihasználására, ott a lehetőségeket szüntetik meg… Ilyen feltételek mellett szinte csak magyar dominanciájú aprófalvak elemi iskoláiban tartható fenn a magyar oktatás. Ha ugyan ott is. Mert van itt más is: Magyarország ugyan joggal tiltakozott az oktatási kerettörvény kisebbségellenes pontjai miatt a magyar–ukrán alapszerződésre hivatkozva, csakhogy a mindkét nyelven „egyaránt hiteles” szövegnek épp a kulcsmondata különbözik egy látszólag ártatlan, ám mint látni fogjuk, hatalmas politikai játékteret nyitó kötőszóban. A magyar változat szerint a felek biztosítják annak lehetőségét, „hogy a nemzeti kisebbségek tanulják anyanyelvüket és anyanyelvükön tanuljanak.” Hogy hogy nem, az ukrán változatban az „és” helyére „vagy” került, és mindkét fél által aláíratott… 

Kárpátalján a kijevi játszmák miatt megszűnőben van az a sok évszázados, a népi diplomácia szintjén békésen virágzott többnyelvűségi állapot, amely kulcsa volt a terület fejlődésének és az ott lakók anyanyelvi-kulturális megmaradásának.

A 2014 utáni ukrán törvényhozás Kárpátalján (is) elköveti a kisantant régi stratégiai hibáit, pedig lett volna lehetősége megtanulni, hogy egyes régiók történetileg kialakult etnikai és nyelvi-kulturális status quójának erőszakos felborogatása csak a korábban békés interetnikus kapcsolatok elmérgesedéséhez vezethet. Ez történt, történik Kelet-Ukrajnában, és az események mérgezett nyilai Kárpátalján is becsapódhatnak. Mindeközben az ország gyenge gazdasági mutatói, s feltűnően lelkes nyugati orientációja a háború szélére sodorta az országot.

Ugyanakkor, ha Ukrajna látná, hogy a kilencvenes évek délszláv válsága, majd a horrorisztikus belháborús események nemcsak a helybéli kisebbségeknek ártottak rengeteget, hanem a helyi többségi nemzeteknek is, akkor Kárpátalján már holnaptól újra érvényesülnie kellene az „élni és másokat is élni hagyni” örök igazságának. Hogy mikor jöhet el olyan fordulat, amely után újra szabad lesz magyar anyanyelvűnek lenni Kárpátalján, ezt ma lehetetlen megjósolni.

(A szerző nyelvész, az MKI Magyar Nyelvtörténeti KK igazgatója, az ELTE BTK docense)

Borítókép: Zrínyi Ilona az ifjú Rákóczival a munkácsi várban (Fotó: Pomozi Péter)

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.