A Budapesten született s az élete végéig a fővárosban élő Szobotka Tibor (1913. március 19.–1982. február 26.) az 1930-as évek elején a Pázmány Péter Tudományegyetemen szerzett angol–német–művészettörténet szakos diplomát s doktori fokozatot, majd rövid időt Angliában töltött. A második világháború végén, Budapest ostroma idején elveszítette első feleségét és csecsemő gyermeküket. 1945 után a Magyar Rádió és a Magyar Nemzet vezető munkatársa volt. 1947 nyarán házasodott össze Szabó Magda íróval.
Az államszocialista korszakban az „elmaradott polgári irodalom” képviselőjének tartották, s emiatt gyakran gyanakodva tekintettek rá, és végül hallgatásra ítélték. A Rákosi-diktatúra éveiben dolgozott nyomdai korrektorként és általános iskolai tanárként is. Végül 1957-től az Eötvös Loránd Tudományegyetem oktatója volt – előbb adjunktusként, majd docensként – 1973-as nyugdíjba vonulásáig. Irodalomtörténészként az angol klasszikusok – Shakespeare, Shelley, Keats, James Joyce – mellett Thomas Mann és Franz Kafka világával foglalkozott. Irodalmi tanulmányai Valóság és látomás (1967) címmel jelentek meg önálló kötetben.