L. Kecskés András lant- és gitárművész, multiinstrumentalista, zeneszerző, zenetörténeti kutató, a régizene kutatásának, hangversenyeken történő bemutatásának egyik magyarországi kezdeményezője, a Kecskés Együttes művészeti vezetője. Elsőként játszott Magyarországon korhű, azaz autentikus lanttechnikával a XX. században. Jelentős szerepet vállalt a hazai zenei oktatásban, a koboz, a lant és más hangszerek zenészeinek képzésében. Évekig vezetett régizenei speciális kollégiumot a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem tanárképző szakán.
Közreműködésével indult a koboz- és lantfesztivál hazánkban. Új tehetségek elindításával és kibontakoztatásával nagymértékben hozzájárult/járul ennek a műfajnak a fejlődéséhez.
A születésnapi program műsorvezetőjének szerepét L. Kecskés András fia, Kobza Vajk látta el, a különleges muzsikus, aki a sok ezer éves hangszer, az úd mestere, és akinek játékában szintén gyönyörködhetett a közönség az este folyamán.
A hazai művészettörténész-hivatás ma is rendkívül aktív képviselője, Prokopp Mária kedves köszöntőjével kezdődött a program. Beszédében kiemelte L. Kecskés András A magyar zene évezredei című hatkötetes tanulmánysorozatát, amelynek harmadik kötete jelenik meg hamarosan.
– Ő nem csak művész, tudása is hatalmas. Megmutatta, hogy a tudomány segíti a művészetet
– mondta a professzor asszony. Aztán sorra jöttek az igricek, dalaikkal, a mesterrel közös emlékeikkel köszöntötték az ünnepeltet.
Az igric a Heraldikai lexikon szerint hivatásos énekmondó, középkori mulattató volt a XIII–XV. században. A mai igricek hordozzák elődeik tudását, őrzik hagyományukat és elvarázsolják a közönséget énekeikkel, ősi hangszereikkel, ahogy tették ezen az estén is a templomban, amelyet 1892-ben Pecz Samu ötszögű terve alapján kezdtek el építeni és a millennium évében, 1896. virágvasárnapján szentelte fel Szász Károly püspök. A templom belseje meglepő és felemelő térhatású. Magas, csúcsíves nyílásokon és rózsaablakokon árad be a fény a világos falakra és az ünneplőkre.
Az első fellépő a Kossuth-díjas Lovász Irén volt, az egyik legelismertebb magyar népdalénekes, egyetemi docens. A híres 148. zsoltárt énekelte, a dicsőítő, hálaadó zsoltárt. Majd Benkő András következett, aki elmondta, hogy Kobzos Kiss Tamás tanítványaként ismerte meg L. Kecskés Andrást. Őt követte a Tabulatúra régizene-együttes, akik egyben az esemény házigazdái voltak. Bencze Balázs egy új szöveget is írt a mester köszöntésére az egykor tőle kapott egyik dallamra. A Kossuth-díjas Tolcsvay Béla következett egy dallal, amit a Pismány-hegy tövében írt, a mester szeretett városában, Szentendrén. Török Máté, a Misztrál frontembere Babits Psychoanalysis Christiana című versét énekelte.. „Szenvedni annyi, mint diadalt aratni” – áll az elgondolkodtató versben. L. Kecskés András egykori technikusaként mutatkozott be Waszlavik Gazember László, aki Hoppál Bulcsúval a „Sok születésnapokat vígan megélhess, Napjaidat számlálni ne légyen terhes,” kezdetű dalt énekelte, a templom közössége pedig együtt dalolt velük. A viola d’amorén, a szerelmi hegedűn játszott Urbanetz-Vig Margit, akivel 1970 óta ismerik egymást. Az ünnepelt kérésére elmesélte, hogy ez egy vonós hangszer, amely a dallamhúrok mellett rezonáns húrokkal, úgynevezett együtt rezgő húrokkal is rendelkezik, s ezeknek köszönhetően a rajta megszólaló muzsika sokkal zengőbben, „visszhangzóbban” cseng. Negyven év után játszott újra együtt a Collegium Musicum Budapest Kakuk Balázs, Stadler Vilmos és Szabó István közreműködésével. Az együttes alapításában L. Kecskés András is részt vett az 1970-es években. Petrás Mária Prima Primissima- és Magyar Örökség díjas moldvai csángó népdalénekes következett Kyrie eleison dalával, áthatón, gyönyörűen énekelve.
Őt követte Buda Ádám históriás énekmondó ud hangszerével. – Az ország összes udosa itt van a templomban – mondta Buda Ádám mosolyogva. A Musica Historica Együttes 1988-ban alakult Budapesten, Csörsz Rumen István vezetésével. A klasszikus és régizenei hangszerek mellett magyar és kelet-európai népi hangszerekkel is foglalkoztak, ami döntően formálta előadói stílusukat. Tóth Emese Gyöngyvér Bingeni Szent Hildegárd dalát hozta el a XII. századból. Sárközi Lindner Zsófia Petőfit énekelt, akit L. Kecskés András révén szeretett meg. A régi zenéről, előadó-művészetről a szentendrei Kecskés Együttesben tanult. Régi barátság fűzi L. Kecskés Andrást Erdal Salikoglu török énekmondóhoz, aki szép magyarsággal énekelt el egy török verset, amelyet még Kobzos Kiss Tamással fordított annak idején. Trák-török népdalt hozott Guessous Mesi, Barvich Iván, Boros Gerzson Dávid és Kobza Vajk közreműködésével. Szabó András előadóművész, akivel ötven esztendeje ismerik egymást, Balassi-verset szavalt, hiszen L. Kecskés András is Balassi-rajongó. A kárpátaljai származású Szil-Vay Ingrid zongoraművész egy erdélyi örmény népdalt énekelt Bartók Béla gyűjtéséből. Kónya István lantos örömhírt osztott meg a közönséggel: a lant bekerül Magyarországon is a tanítható hangszerek közé. Majd két tételt adott elő hihetetlen szépen a hangszerén. Az ünnepelt lánya, Deákné Kecskés Mónika orgona- és csembalóművész a Szkíták indulóját játszotta édesapja kedvéért. Fábri Géza kobzán játszott, és Fábri-Ivánovics Tünde, a Népművészet Ifjú Mestere díj kétszeres tulajdonosa, Vass Lajos nagydíjas népdalénekes énekelt. Pécsi L. Dániel elkészítette L. Kecskés András címerét, amelyet bemutatott a közönségnek is. Püski István, a tanulmánykötetek kiadója is köszöntötte az ünnepeltet. A műsort a Kecskés Együttes erre az alkalomra összeállított régizenei koncertje zárta, negyven év legjelentősebb dalaiból válogattak a közönség számára. A Kecskés Együttes tagjai, vendég zenészekkel: Sárközi-Lindner Zsófia, Séra Anna, Urbanetz-Vig Margit, Domján Gábor, Lévai Nagy Péter, Kecskés Péter, L. Kecskés András, Pálmai Árpád.
A Kecskés Együttes honlapján, illetve zenei csatornáján ingyen meghallgathatóak a több évszázadot átölelő, magyar régizenei albumok.
Borítókép: a Kecskés Együttes az ünnepségen (Fotó: Zsolti Tamás)
