Hankiss Ágnes 1950. március 7-én született Budapesten. Édesanyja, Köves Erzsébet az 1956-os forradalom idején Losonczy Géza titkárságvezetője volt, és az akkor hatéves lányával együtt a jugoszláv nagykövetségre menekült, majd Nagy Imrével és társaival együtt a romániai Sznagovba vitték őket, ahonnét a kislány 1957 elején került vissza Magyarországra.
Hankiss Ágnes a Szilágyi Erzsébet Gimnáziumban tett érettségit követően francia szakon tanult, majd pszichológia szakon folytatta tanulmányait. Klinikai pszichológusként Mérei Ferenc mellett dolgozott. 1974-85 között az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán volt a társadalomlélektan megbízott előadója, e területen szerzett bölcsészdoktori címet is.
Később íróként tevékenykedett.
Számos szépirodalmi és szociálpszichológiai művéért, valamint kultúrateremtő munkásságáért 1989-ben A Jövő Irodalmáért-díjban, 1992-ben József Attila-díjban, 2018-ban a Magyar Érdemrend Tisztikeresztjének polgári tagozata kitüntetésben részesült.
Politikai pályája a rendszerváltoztatással egyidőben indult és a Fideszhez kötődött. 2009-2014 között a Fidesz Európa parlamenti képviselőjeként dolgozott. Tagja volt a Magyar Rádió Közalapítvány kuratóriumának, később a Duna Televízió elnökségének, majd 2019-től haláláig a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság Médiatanácsának.
Élete utolsó éveiben tanított a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen, ahol címzetes docensként a Terrorelhárítási Tanszék megbízott vezetője volt.
Kultúrpolitikai tevékenységének részeként 1998-2000 között az Europália Hungaria kormánybiztosaként irányította Magyarország brüsszeli kulturális bemutatkozását. 2000-ben a Károlyi Palota Kulturális Központ miniszteri biztosa, majd főigazgatója lett, 2003-tól a Hamvas Béla Kultúrakutató Intézet alapító igazgatója volt haláláig.
Hankiss Ágnes több mint húsz éves igazgatósága idején a Hamvas Béla Kultúrakutató Intézetben hatvan könyv, kiadvány és művészeti album látott napvilágot áll a közleményben.
