Autentikus előadásmód saját szövegekkel

Aranyosra festem – Útravaló Halmos Bélától, ez a címe annak a különleges lemeznek, amelyen együtt szerepel Pál István Szalonna és Bandája a Jantyik testvérekkel – Zsolttal és Csabával –, azaz a PG Csoporttal.
A PG Csoport újhullámos, alternatív zenekarként indult a nyolcvanas évek második felében. A két Jantyik mellett egy darabig Lukács László, a Tankcsapda majdani frontembere muzsikált a debreceni bandában, amelyik az ezredfordulón a punkrock felé fordult. Huszadik születésnapjuk tájékán, megannyi meghatározó rockzenész mellett, Halmos Béla lett koncertjeik állandó fellépője. Mi több, akkora hatást tett az együttesre, hogy áthangszerelték dalaikat.
Amit az egy híján egy évtizede elhunyt, Széchenyi-díjas népzenész, népzenekutató, a fél évszázados táncházmozgalom egyik elindítója hozott, az a tiszta autentika, ami hegedűsi, zenekutatói pályáját mozgatta. Az említett tisztaság jelen lemez egyik fő ékessége.Most pedig hadd mutassam be önöknek röviden Halmos Bélát. Az öreg rockerek, mint jómagam is, még épp olyan sztároknak tekintettük a népzenészeket, akár a rockzenészeket. Az Edda, a P. Mobil, a Beatrice, a Hobo mellett együtt énekeltünk a Muzsikással, a Sebő együttessel. Ez utóbbi duóként indult Sebő Ferenccel és Halmos Bélával. Később csatlakozott a zenekarhoz Koltay Gergely, aki aztán életre hívta a Kormoránt, majd Éri Péter, aki pedig a Muzsikás alapítója.

Őt az a Martin György nevelte, aki elindította Sebőt és Halmost a népzene útján, amikor megmutatta nekik a vak gyimesi prímás, Zerkula János hegedűjátékát, aztán bevitte őket muzsikusnak a Tímár Sándor vezette Bartók táncegyüttesbe. 1975-ös lemezükön olyan slágerek sorakoznak, mint a Szerelem, szerelem, Hol jártál az éjjel, cönege­madár vagy a Nagy László-versmegzenésítés, az Adjon az Isten. Az 1969-es Röpülj, pávával lódult meg karrierjük. Az együttes Janus-arcúnak mondható, amennyiben a versmegzenésítések jól megfértek a hagyományos népdalok társaságában. Tíz esztendő után Halmos Béla kilépett, mondván, őt nem a zeneszerzés, hanem az autentikus népzene érdekli meg a zenekutatás.
Sosem mulasztotta el hangsúlyozni, hogy a hagyományos paraszti muzsika átörökítése mellett a táncházzal egy, a hatvanas–hetvenes években már kizárólag Széken létező közösségi formát mentettek át néprajzilag hiteles formában.

A borítón a Jantyik testvérek nevét olvasva az a tévképzet vett erőt rajtam, hogy valamiféle fúziós népzenei feldolgozásokat hallgathatok. E műfaj az egyik kedvencem volt (és maradt), olyan bandákkal, mint a Gépfolklór, a Barbaro vagy a Kormorán a folk & roll korszakában. Sose értettem, hogy éppen Magyarországon talált süket fülekre a folk and roll, hullott meddő talajra a népzene és a rock frigyének gyümölcse, így nem efféle muzsikára ropják, hanem ír punkra pogóznak tömegek.
A korongon azonban még annyi ­rockot sem lelünk, amennyit, mondjuk, a Szörényi testvérek ojtottak a Muzsikás Nem úgy van most…, meg a Nem arról hajnallik… lemezeibe. Ellenben a patyolat tisztaságú hangzáshoz döbbenetesen jól illeszkednek Jantyik Zsolt szövegei.
Aranyosra festem – Útravaló Halmos Bélától. HD Média Kft., 2022.

Borítókép: Pál István Szalonna, Jantyik Zsolt és Jantyik Csaba (Fotó: Teknős Miklós)