A Kiscelli Múzeum újkori várostörténeti és képzőművészeti gyűjteményt gondoz, ahol a kortárs művészet is kitüntetett figyelmet kap. Az elmúlt években sok izgalmas kiállításnak adott otthont a múzeum, nyitottak már a fotográfia és a dizájn felé, most pedig a színházi jelmezek kerülnek a középpontba. A Testmaszkok című tárlatnak a múzeumi mélypince ad otthont, amely 2019 óta különleges atmoszférát árasztó kiállítóhelyként működik. Bérczi Zsófia látványtervező, vizuális színházi alkotó, fotóművész, Nagy Fruzsina jelmeztervező és vizuális színházi rendező, valamint Szűcs Edit jelmez-, öltözéktervező alkotásait Rozgonyi-Kulcsár Viktória kurátor szervezte egységes installációvá.
A koncepció alapja a színházi látványvilág értelmezése és funkciója. Létezik olyan megközelítés, mely szerint a látvány a szöveges-dramatikus cselekmény kiegészítője, azaz kiszolgálja a mindenkori színpadi eseményt. Azonban a három tervező másfelől közelít a kosztümökhöz, ezen alapszik a kurátori munka is: a jelmezek megteremtik, sajátos kifejező eszközeikkel, képi jelrendszerükkel önmaguk inspirálják, szerkesztik az időben, térben és mozgásban lezajló színpadi események sorát. A most kiállító alkotók ezt a látványszínházi vagy vizuális színházi formanyelvet képviselik, ugyanakkor különböző megközelítési mód jellemzi őket, más-más megvalósítási utat járnak be. Közös bennük az egyedülálló alkotói horizont, a folyamatosan újraértelmező szakmai ars poetica, valamint a határátlépések bátorsága.
E kiállításon a jelmez mozgatható-változtatható lágy szoborként jelenik meg, sokszor szinte életre kelthető lényeket látunk. Változatos anyag- és mintahasználat jellemzi a színházi alkotókat, így sokszor meghökkentő installációkat vonultatnak fel.
Belépéskor nyüzsgő élettérbe csöppenünk, majd a kisebb terekbe lépve állóképekben jelennek meg a tematikus csoportokba rendezett jelmezek: arc nélküli vagy teljesen stilizált, egymással kapcsolatban lévő próbababákon megjelenítve. Ilyen például az önvilágító jelmez, a nőiességet kifejező kosztümök vagy éppen az emberi test működésével (többek között a betegségekkel, a női test terhesség alatti változásaival) kapcsolatos öltözékek is.
Valójában ezek a jelmezek képzőművészeti alkotások, amelyeket eredetileg színházi közegbe terveztek, és így az előadásban tudnak kiteljesedni. Az alkotók a tárlat elején egy-egy videóban beszélnek a koncepcióról, a saját terveikről, ami támpontot adhat a befogadáshoz.
Egyszerre kényelmesen tíz-tizenöt látogató fér el a pincében, azonban nem biztos, hogy az említett videókat mindenki meg tudja a jelmezek előtt nézni.
Az alkotói eligazítás nélkül viszont izgalmas játék, ha a saját képzeletünkre és asszociációkra támaszkodunk a vizuális színház testmaszkjaiból készült és az egymásra is reflektálni kívánt tematikus installációk befogadásakor. A tér szűkössége mindenképpen előnyére válik az érzékeny témáknak.
A Budapesti Tavaszi Fesztivál alatt megnyílt, a testmaszkokat bemutató kiállítás június 25-ig hétfő kivételével minden nap nyitvatartási időben (10 és 18 óra között) látogatható.
Borítókép: Stilizált bábokon önálló jelentést is érzékeltető jelmezek (Fotó: Dinea László)
