Az evolúciófilozófiai kisregény az utolsó ember, az öreg Tudós utolsó nyolc napjának történetét mondja el. Munkatársaival több millió replikációt sugározott ki a Mindenségbe. Saját replikációját is előkészítette, és készül az utolsó napra. Ekkor jelenik meg számítógépe képernyőjén Go. Elmondása szerint amikor közel száz évvel ezelőtt sok milliárd számítógép összekapcsolódott, akkor érkezett közénk. Beköltözött a világhálóba, hogy megmentse az emberi életet. A replikációs programot is neki köszönhetjük. Most azért szólította meg a Tudóst, hogy még utoljára elmondjon mindent, amit „nem tudtatok, de tudni akartatok”.
„Elhagytátok a Természetet. Tízezer év rövid idő volt ahhoz, hogy mindezt lelkileg feldolgozzátok. Amit építésnek és fejlődésnek neveztetek, az legtöbbször a Természet rombolása volt.”
A folyamat végén, az utolsó száz évben több tízezer évnyi változás következett be az ökoszisztémában. Az embernek most nem volt elég ideje – évszázadok vagy évezredek – arra, hogy felkészüljön rá, ráadásul alkalmazkodni, életmódot váltani nem néhány emberi törzsnek kellett volna, hanem nyolcmilliárd embernek együtt és egyszerre.
A hetedik napon nincs párbeszéd, majd a nyolcadikon Go újra megszólal: „A Teremtés nem fejeződött be hét nap alatt, ahogy a Bibliátok megírta.” A nyolcadik napon újrakezdődik a Teremtés. A Föld klímája még legalább négymilliárd évig alkalmas lesz az életre. Új fajok evolúciója indul el, és akár százmillió év múlva az embernél is fejlettebb élőlények uralhatják a bolygót.
Borítókép: A szerző (Forrás: Nemzeti Közszolgálati Egyetem)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!