Érdeme a könyvnek, hogy a mészárlások leírása alatt sem válik egyoldalúvá, hiszen megjelenik benne az emberséges ellenség képe is, és bőven jut idő és szó a saját hibáink elemzésére, de a Wesselényi következő szavai sugallta végzet elkerülhetetlennek látszik:
Attól tartok, hogy a román fejedelemségek feltüzelik az erdélyi románság vezetőit, akiket maga Puchner és a szászok is az unió meg a magyarok ellen hergelnek. Egymillió román paraszt áll szemben alig hatszázezer magyarral.
Felsorolhatatlan a könyv összes érdeme, és elrontani sem szeretném az olvasói megrendülést, ezért még csak egy gondolatot idéznék, amelyik mélyen elgondolkodtatott a mindig korrekt, általában életét és vérét feláldozni kész, ezért aztán szinte mindig vesztésre ítélt magyar politikai viszonyulással kapcsolatban, Wesselényi titkárának a szájából:
A báró úr bölcs ember, és a tudása is hatalmas. Ám én mégis azt mondom, figyelve, hogy a nagyobb hatalmak mi mindent megtesznek a gyengébbel szemben, arra jutottam, hogy a diplomáciában nincs helye az úriemberkedésnek. Ha kell, hazudj, ha kell, csald meg az addigi szövetségesed, vagy édesgesd magadhoz addigi ellenségedet, bármennyire gyűlölöd is! A cél szentesíti az eszközt. Mit akarunk? Függetlenséget mindenáron, vagy becsületes vereséget?
Elgondolkodtató szavak Gál Vilmos megrendítő történelmi regényéből, amelyet mindenkinek érdemes elolvasnia, aki kicsit is érdeklődik a múltunk iránt.
Gál Vilmos: Latrok ideje. Erdély 1848–1849. Lazi Kiadó, Szeged, 2022.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!