A megújulás fogalmának azonban van egy nagyon hétköznapi értelme is. Az atya szerint egyre fontosabbá válik, hogy a művészet és a hívő ember, akár együtt is, hogyan tud reagálni a világban zajló történésekre: – A fesztivál kitűzött célja, hogy az események nem kizárólag hívő keresztényeknek szólnak, hanem minden nyitott embernek. Célunk továbbá, hogy egymás mellé helyezve a kultúra világában és a hit világában otthonosan mozgó személyeket, párbeszéd alakuljon ki közöttük. Ez meghívás, hogy ki-ki merüljön bele a hitbe és a kultúrába.
– Négy alappillérre épül a fesztivál – osztotta meg velünk Konrád atya.
– A zene, a képzőművészet és az irodalom egészül ki a negyedik pillérrel, a spiritualitással, mert így tud ez egy egész lenni.
Hogy a krízisekre, kihívásokra miként reagálunk, arra van a művészetnek és a művészeknek is, meg a szerzetesközösségnek is egy-egy válasza. Nagyon érdekes volt számomra, ahogy a fesztivál művészeti vezetőjével, Keller Andrással beszélgetve kiderült: sok közös mozzanata van annak, hogy miként reagál a művész és a hívő ember arra, amikor nehézségbe ütközik.
Az Arcus Temporumon ezúttal is a klasszikus és a kortárs művészet lép párbeszédre.
Az időívek hídjának két pillérét idén a barokk mester, J. S. Bach és a kortárs kiválóság, Lera Auerbach zenéje adja. Keller András hegedűművész neve szinte összeforrt a fesztivállal, és mindenkor a minőség garanciája. Az Arcus Temporum művészeti vezetője ezúttal is a zenei élet elitjét hozza el Pannonhalmára. Lera Auerbach mellett többek között a Concerto Budapest, a Keller Quartet, az Anima Musicae, a Classicus Quartet, Kokas Katalin hegedű-, Kelemen Barnabás hegedű-, Csalog Gábor zongora-, Berecz Mihály zongora-, Kaczander Orsolya fuvola-, Perényi Miklós gordonka- és Fenyő László csellóművész előadását élvezhetik a vendégek a három nap folyamán. Akik az irodalmi programokra kíváncsiak, könyörtelenül őszinte és megrendítő színházi felolvasóestre készülhetnek. Nádas Péter Kossuth-díjas író személyes halálélményét írta meg Saját halál című művében, amely Dömötör András rendezésében jelenik majd meg a színpadon. Az íróval személyesen is találkozhatunk az Arcuson. Nádas Pétert – mint a fesztivál irodalmi díszvendégét – Bazsányi Sándor irodalomtörténész, esztéta kérdezi megújulásairól. A szerző azon túl, hogy kiváló író, kiemelkedő fotóművész is, fotótárlata különleges látásmódjába enged bepillantást.
Hangsúlyt kap idén a közös alkotás és az, hogy miként születhet újjá élőképben egy régi műalkotás, egy mai fotó vagy épp egy saját mű.
A Magyar Képzőművészeti Egyetem hallgatói a múlt év után idén ismét meghívást kaptak az Arcus Junior Alkotótáborba, hogy inspirációt merítve a szent hegy és a bencés szerzetesközösség lelkiségéből, közös alkotást hozzanak létre, amely izgalmas kísérletbe ezúttal a rigai, a római és a drezdai művészeti egyetemek két-két hallgatója is bekapcsolódik.
A gazdag programkínálat a spirituális élményekben teljesedik ki. A fesztivál vázát a szerzetesközösség imádságos napirendje adja, amely több mint ezer éve határozza meg a pannonhalmi bencések életét. Minden testvér amator loci, azaz a „hely szerelmese”. Erről a különleges, hagyományokban gyökerező kötődésről tesznek tanúbizonyságot minden egyes alkalmon, amit az Arcus Temporumon felkínálnak. Ezen a három napon nemcsak a monostort és gyűjteményeiket, hanem valamiféleképp életüket is megosztják a vendégekkel.
– Két főbb eleme van annak, amire a szerzetesrend invitálja a résztvevőket, az egyik a közösség, a másik pedig a ritmus – emelte ki a szerzetes, majd folytatta: – Pannonhalmán harmincfős közösség él, s rendházunkba is megpróbálunk beengedni embereket.
A bazilika elsősorban az imádság, a Boldogasszony-kápolna az imádság és a temetkezés helye, a könyvtár hagyományosan a bencésképzés helyszíne, ám most ezek koncerthelyszínek is lesznek.
De ennél mélyebbre is beengedjük az érdeklődőket, akik például a tervezett orgonatúrán védettebb, máskor nem elérhető helyeken is megfordulhatnak. Mert talán a látogatók így megéreznek valamit abból, hogy mit is jelent ez az élet. Hiszen általában a szerzetesközösségek élete valami titokként, nehezen elérhető dologként él az emberek többségében. Bennünk pedig van egy olyan vágy, hogy megérthessenek valamit abból, amit mi csinálunk. A másik pedig a ritmus. A VI. században Szent Benedek regulájában azt írta, hogy egy szerzetesnek a napját az imádság ritmusa adja meg. Azt gondoltuk, hogy ezúttal imádságokra is invitáljuk a vendégeket, így akár reggel hatkor is csatlakozhatnak a közösségünkhöz.
A Pannonhalmi Főapátság abban bízik, hogy a XVIII. Arcus Temporum Művészeti Fesztivál vendégei a Szentírás, a szerzetesi hagyomány, a pannonhalmi szerzetesközösség jelenlegi lelkiségi kincsei, valamint a kortárs művészeti reflexió fényében rátekintenek saját életükre, igényeikre és tapasztalataikra, és akár a megújulás néha fájdalmas, olykor pedig lelkesítő útján is elindulnak.
Az összművészeti, intenzív háromnapos fesztivál kiemelkedik a hazai kulturális fesztiválok közül. Dejcsics Konrád atya szerint a többlet nem másban, mint a személyességben rejlik:
– A külföldi és hazai művészek és a látogatók is meg tudják szólítani egymást. Sőt, nagyon sok önkéntessel dolgozunk együtt, akik személyes viszonyba kerülnek velünk, a művészekkel és a közönséggel is.
A személyesség másik megnyilvánulását pedig a saját mélységünk felfedezésében látom. Amikor az ember belép a bencés kolostorba, a falak és a szent hely valahogyan mind-mind arra invitálnak, hogy a másokkal való találkozások mellett az önmagunkkal való találkozásra is időt szakítsunk. Gyakran szemtanúja vagyok annak, hogy családok elcsendesednek, hirtelen megállnak, leülnek, s valahogy keresik az önmagukkal való találkozást, az elcsendesülést. Azt hiszem, ez az a személyesség, amit ma Magyarországon kevés fesztivál képes megadni.
Borítókép: Dejcsics Konrád (Fotó: Incze László)
