Európai kitérő után, mely során Jean-Paul Belmondo filmjeit igyekeztünk bemutatni, a héten ismét visszatérünk a tengerentúlra.
Meglehetősen nagy fába vágtuk a fejszénket, mert a 80-as és a 90-es évek egyik legnagyobb akcióhősét, Sylvester Stallonét próbáljuk meg pár filmjén keresztül közelebb hozni önökhöz. Sly, ahogy nagyon sokan hívják, igazi világsztár. Szinte minden filmje kasszasiker volt és még ma is hihetetlen népszerűségnek örvend, annak ellenére, hogy már 76 éves. Erre a legjobb példa a pár hete az egyik streamingcsatornán bemutatott új filmje, a Szamaritánus, ami annak ellenére, hogy nem nevezhető csúcsalkotásnak, mégis hatalmas nézettséget ért el. Ez pedig annak tudható be, hogy Stallone önazonos, nem maníroskodik, ezáltal mind a mai napig meg tudta őrizni a férfias sármját. Ő az a régi vágású akcióhős, aki mára már kiveszőben van, hiszen az elnőiesedett férfiak és elférfiasodott nők, nyakra-főre készülő butuska képregény-adaptációk és számítógépes trükkök világában már nincs szükség ilyen típusú hősökre. De ezt csak a trendi, liberális agytrösztök gondolják így, a közönség másképp vélekedik, ezért népszerű ma is Sylvester Stallone.
Sly New Yorkban született, Manhattan beszédes nevű negyedében a Hell’s Kitchenben. Ráadásul a születése pillanatában eldőlt, hogy különleges lesz, mert az orvos megsértett az arcán egy ideget, ez okozta a mára védjegyévé vált különleges szájtartását és jellegzetes beszédét. Mindig vonzotta a filmes világ. Először apróbb statisztaszerepekben tűnt fel úgy, mint Woody Allen Banánköztársaság (Bananas, 1971) című vígjátéka, vagy az 1975-ös A második utca foglyai (The Prisoner of Second Avenue), Jack Lemmon főszereplésével. Az igazi áttörést az 1976-os Rocky című film hozta meg a számára, ami váratlan siker lett az egész világon, bevételi rekordokat döntött és tíz Oscar-jelölést kapott, ebből hármat el is nyert (legjobb film, legjobb rendező, legjobb vágás). Innentől kezdve futószalagon jöttek a nagyobbnál nagyobb szerepek és kasszasikerek. Stallone népszerűsége tehát mind a mai napig töretlen. Igazi akciófilmsztár, akinek a filmjei nem csupán az izgalmas akciójelenetekről és vitriolos beszólásokról szólnak. Stallone mindig, minden filmjében törekedett arra, hogy az emberi oldalát mutassa a nézőknek. Ez tehát Sly titka. Filmjeiből összeállított ötös toplistánkat igyekeztük úgy megkomponálni, hogy felvillantsuk Stallone többféle arcát. Az első héten egy igazi vérbő sci-fi, akciófilmmel kezdünk, az 1993-as A pusztító (Demolition man) című mozival.
5. A pusztító (1993)
Azért esett a választás Marco Brambilla filmjére, mert a vászonra vitt, elképzelt jövő, napjainkban húsba vágóan aktuálissá vált. A film ugyanis 2032-ben játszódik, egy kitalált, erőszakmentes jövőben, ahol látszólag minden szép és jó. De amikor ennek a fokozatosan legyengült vagy legyengített társadalomnak szembe kell nézni a valódi, mindenre elszánt gonosszal, eszköztelenül áll előtte, hiszen nem készítette fel őket senki arra, hogy meg tudja védeni magát. A filmet mai szemmel megnézve egyértelműen a nyugati civilizáció zsákutcája rajzolódik ki előttünk. Hátborzongató belegondolni abba, hogy amin 1993-ban még jót nevettünk, mára jéghideg valósággá vált. A filmben a föld alatt élő, mindennapi betevőért küzdő emberek képe szintén szimbolikus jelentőségű és könnyen párhuzamba állítható a mai világgal, amelyben a leggazdagabb egy százalék birtokolja a világ összes vagyonának a felét.