Az öt legjobb Belmondo-film – A profi

„Joss” Beaumont és Morricone káprázatos zenéje elrabolta a szívünket.

Forrás: Mafab/Les Films Ariane

Elérkeztünk a Jean-Paul Belmondo filmjeit bemutató sorozatunk utolsó darabjához. Ez egyben azt is jelenti, hogy a mini toplistánkon ez az alkotás szerezte meg az első helyet, tehát véleményünk szerint ez lett Bébel legjobb filmje.

Mint mindig, ilyenkor, amikor egy-egy színész filmjeit bemutató sorozat végére érünk, meg kell emlékeznünk olyan alkotásokról is, amelyek sajnos kimaradtak az ötös listánkból. Minden bizonnyal helyet érdemelt volna Jean-Pierre Melville fekete-fehér gyöngyszeme az 1962-es Áruló (Le doulos), a Philippe de Broca által rendezett 1964-es Riói kaland (L' homme de Rio), de Godard 1965-ös Bolond Pierrot-ja (Pierrot le fou) vagy pedig Francois Truffaut 1969-es Mississippi szirénje (La sirene du Mississipi) a csodás Catherine Deneuve-vel szintén méltán kerülhetett volna fel a toplistánkra. A győztes azonban nem lehetett más, mint az a mozi, amelynek a címét elsőre vágja rá minden ember, ha azt a feladatot kapja, hogy mondjon egy híres Belmondo-filmet.

1. A profi (1981)

Az 1981-ben bemutatott A profi (Le Professionnel) című alkotás Belmondo legismertebb és egyben legsikeresebb filmje. Csak Franciaországban több mint ötmillióan láttak a mozikban, de nagy sikerrel vetítették számos országban, még a Szovjetunió is megvásárolta 1982-ben, de végül a bemutatóra politikai okok miatt egészen 1990-ig várniuk kellett az oroszoknak. Magyarországon is hatalmas siker volt a film. Érdekes, hogy a magyar változathoz két szinkron is készült. Az első még 1982-ben, ahol Belmondo Garas Dezső hangján szólalt meg, illetve a második, ahol már Gáti Oszkár kölcsönözte a francia színészóriásnak a nagyszerű orgánumát. A filmet az a Georges Lautner rendezte, aki többször dolgozott már együtt korábban Bébellel, többek közt az 1979-es Zsaru vagy csirkefogóban (Flic ou Voyou ), vagy az 1980-as Szabadlábon Velencében (Le Guignolo) című krimikben, de ő készítette három évvel később, 1984-ben a toplistánkon az ötödik pozícióig jutó Kellemes húsvéti ünnepeket! (Joyeuses Pâques) című filmet is. A mozi szkriptjét szintén Lautner jegyzi, de a híres apa-fiú forgatókönyvíró párossal Michel és Jacques Audiard-ral együtt. A film egy 1976-os amerikai krimi alapján készült. A szerző Patrick Alexander, a mű címe pedig Death of a thin-skinned animal (Egy vékony bőrű állat halála). A sztori egyébként elnyerte a minőségi krimik jutalmazására alapított Dagger-díjat, tehát nagyon jó alapjául szolgált a filmnek. 

Belmondo a film egyik jól sikerült német plakátján. Fotó: Mafab.hu

A történet egy francia titkos ügynökről, Josselin „Joss” Beaumontról szól, akit a politikai háttérjátszmák miatt elárul, cserben hagy a saját kormánya. Az ügynök ezért két évet tölt egy afrikai börtönben, ahonnan végül sikeresen megszökik és visszatér Párizsba, hogy rendezze a kiegyenlítetlen számláit, és bosszút álljon azokon, akik elárulták. Egy macska-egér játék kezdődik, a titkosszolgálat és a rendőrség folyamatosan a nyomában van, de Beaumont mindig egy lépéssel előttük jár. A film mindvégig lebilincselően izgalmas, ügyesen vegyíti a humort a kémfilmek és a krimik főbb elemeivel. Van benne autós üldözés Párizs utcáin, verekedés, lövöldözés, jópofa beszólás, feketehumor, de számos westernfilmekből átvett elem is feltűnik. Beumont és Rosen rendőrfelügyelő (Robert Hossein) párbaja például tipikus westernjelenet. A színészi játék könnyed és finom. Belmondo gyakorlatilag maga Beaumont. Vannak olyan szerepek, amelyek annyira megtalálják a színészt, mintha rájuk lett volna szabva a karakter. Nos ebben a moziban ez a helyzet, Belmondo jutalomjátéka ez a film. Mondhatni, buta szójátékkal, A profi megtalálta az igazi profit. Beaumont bátor, vakmerő, erős, ügyes, ugyanakkor könnyed, laza és érzőszívű. Kitart az elvei mellett. Végül azonban nem kerülheti el a sorsát. Erkölcsi győztesként ugyan, de mégis meg kell halnia. 

A filmtörténet egyik legfelkavaróbb zárójelenetében Belmondo méltóságteljesen sétál lassan a fegyverek célkeresztjében a helikopterhez – ami a megmenekülését jelentené – rövid bőrkabátban, arcán a megszokott, védjegyévé vált mosollyal, és érkezik a megmásíthatatlan parancs, az egyik fegyver megszólal. 

Akárhányszor nézem meg ezt a filmet, mindig azt remélem, hogy ezúttal Belmondo a végén eléri azt a fránya helikoptert, nem lövik le. Tudom, hogy ez nem lehetséges, mégis újból és újból megnézem és reménykedem. 

A profi ezért is nagyszerű film, mert ilyen érzéseket tud kiváltani. 

Természetesen nem mehetünk el szó nélkül a film csodálatos zenéje mellett sem, ha már érzésekről beszélünk. Ennio Morricone olyan elképesztő, mondhatni csontig ható, szívbe markoló zenét komponált ehhez az alkotáshoz, ami halhatatlan lett a zene- és a filmtörténetben egyaránt. Ennio Morricone híres főcímzenéje, a „Chi Mei” című szerzemény eredetileg nem a filmhez készült, de egyes források szerint Belmondónak annyira megtetszett, hogy ragaszkodott hozzá, hogy ez a zene szerepeljen a filmben. És milyen jól tette, hiszen így lett a zene is világhírű a filmmel együtt. Az igazán nagy mozikhoz ugyanis mindig tudunk egy csodálatos zenét társítani. Ilyen párosítás például a Volt egyszer egy vadnyugat, a Csillagok háborúja, vagy akár a Keresztapa is. Szívbe markoló és ugyanakkor felemelő, hogy Jean-Paul Belmondót, a francia színészlegendát 2021. szeptember 10-én Ennio Morricone zenéjére, A profi című film főtémájára kísérték utolsó útjára, amelyet egy nagyzenekar játszott. 

A profi lett tehát a mi megítélésünk szerint Belmondo legjobb filmje. Talán nem tévedtünk nagyot ezzel a döntéssel.

Idővonal: A profi című filmet 1981-ben mutatták be, abban az évben, amikor John Hinckley egy washingtoni szálloda előtt rálőtt Ronald Reagan amerikai elnökre és megsebesítette. (Hinckley ezzel a tettével kívánta felhívni magára Jodie Foster színésznő figyelmét.) Az amerikai Nemzeti Közegészségügyi Központ közzétette, hogy a meleg férfiak körében egyre több tüdőgyulladáshoz hasonló és a kaposi-szarkóma tünetegyüttest mutató rosszindulatú daganatos megbetegedés fordult elő. Ezt az immunrendszert megtámadó betegséget később szerzett immunhiányos tünetegyüttesnek, azaz az angol rövidítése után AIDS-nek nevezték el. A Columbia űrrepülőgép lett az első újrafelhasználható űreszköz, amely a világűrbe jutott, Görögország az Európai Gazdasági Közösség 10. tagjává vált. Fundamentalista merénylők meggyilkolták Anvar Szadat egyiptomi elnököt (Hoszni Mubarak alelnök vette át az elnöki hatalmat, akit a Népgyűlés másnap hivatalos elnökjelöltté nyilvánított.) Romániában számos termékre jegyrendszert vezettek be, Ronald Reagan amerikai elnök bejelentette az új fegyverzetcsökkentési kezdeményezését, beleértve a közepes hatótávolságú és a hadászati atomeszközöket is. Szeptember 19-én a New York-i Central Parkban koncertet adott a Simon and Garfunkel amerikai vokális duó. Ez számított akkor a legnagyobb koncertnek több mint ötszázezer nézővel. A koncert 1982-ben album és film formában is megjelent, Mehmet Ali Agca merényletet kísérelt meg II. János Pál pápa ellen a – zsúfolásig megtelt – római Szent Péter téren és Nyilasi Tibor vezetésével a Ferencváros megnyerte a fővárosi zöld-fehér klub 23. bajnoki címét. A népszerű Nyíl 30 góllal lett gólkirály és ezzel a teljesítményével megszerezte az európai Ezüstcipőt is.(Wikipédia)

A jövő héten ismét Hollywoodba kalandozunk, és ott folytatjuk filmes időutazásunkat.

Borítókép: Josselin „Joss” Beaumont (Jean-Paul Belmondo) a cserben hagyott, elárult titkos ügynök jött benyújtani a számlát (Fotó: Mafab.hu/Les Films Ariane)