Elérkeztünk a Jean-Paul Belmondo filmjeit bemutató sorozatunk utolsó darabjához. Ez egyben azt is jelenti, hogy a mini toplistánkon ez az alkotás szerezte meg az első helyet, tehát véleményünk szerint ez lett Bébel legjobb filmje.
Mint mindig, ilyenkor, amikor egy-egy színész filmjeit bemutató sorozat végére érünk, meg kell emlékeznünk olyan alkotásokról is, amelyek sajnos kimaradtak az ötös listánkból. Minden bizonnyal helyet érdemelt volna Jean-Pierre Melville fekete-fehér gyöngyszeme az 1962-es Áruló (Le doulos), a Philippe de Broca által rendezett 1964-es Riói kaland (L' homme de Rio), de Godard 1965-ös Bolond Pierrot-ja (Pierrot le fou) vagy pedig Francois Truffaut 1969-es Mississippi szirénje (La sirene du Mississipi) a csodás Catherine Deneuve-vel szintén méltán kerülhetett volna fel a toplistánkra. A győztes azonban nem lehetett más, mint az a mozi, amelynek a címét elsőre vágja rá minden ember, ha azt a feladatot kapja, hogy mondjon egy híres Belmondo-filmet.
1. A profi (1981)
Az 1981-ben bemutatott A profi (Le Professionnel) című alkotás Belmondo legismertebb és egyben legsikeresebb filmje. Csak Franciaországban több mint ötmillióan láttak a mozikban, de nagy sikerrel vetítették számos országban, még a Szovjetunió is megvásárolta 1982-ben, de végül a bemutatóra politikai okok miatt egészen 1990-ig várniuk kellett az oroszoknak. Magyarországon is hatalmas siker volt a film. Érdekes, hogy a magyar változathoz két szinkron is készült. Az első még 1982-ben, ahol Belmondo Garas Dezső hangján szólalt meg, illetve a második, ahol már Gáti Oszkár kölcsönözte a francia színészóriásnak a nagyszerű orgánumát. A filmet az a Georges Lautner rendezte, aki többször dolgozott már együtt korábban Bébellel, többek közt az 1979-es Zsaru vagy csirkefogóban (Flic ou Voyou ), vagy az 1980-as Szabadlábon Velencében (Le Guignolo) című krimikben, de ő készítette három évvel később, 1984-ben a toplistánkon az ötödik pozícióig jutó Kellemes húsvéti ünnepeket! (Joyeuses Pâques) című filmet is. A mozi szkriptjét szintén Lautner jegyzi, de a híres apa-fiú forgatókönyvíró párossal Michel és Jacques Audiard-ral együtt. A film egy 1976-os amerikai krimi alapján készült. A szerző Patrick Alexander, a mű címe pedig Death of a thin-skinned animal (Egy vékony bőrű állat halála). A sztori egyébként elnyerte a minőségi krimik jutalmazására alapított Dagger-díjat, tehát nagyon jó alapjául szolgált a filmnek.
A történet egy francia titkos ügynökről, Josselin „Joss” Beaumontról szól, akit a politikai háttérjátszmák miatt elárul, cserben hagy a saját kormánya. Az ügynök ezért két évet tölt egy afrikai börtönben, ahonnan végül sikeresen megszökik és visszatér Párizsba, hogy rendezze a kiegyenlítetlen számláit, és bosszút álljon azokon, akik elárulták. Egy macska-egér játék kezdődik, a titkosszolgálat és a rendőrség folyamatosan a nyomában van, de Beaumont mindig egy lépéssel előttük jár. A film mindvégig lebilincselően izgalmas, ügyesen vegyíti a humort a kémfilmek és a krimik főbb elemeivel. Van benne autós üldözés Párizs utcáin, verekedés, lövöldözés, jópofa beszólás, feketehumor, de számos westernfilmekből átvett elem is feltűnik. Beumont és Rosen rendőrfelügyelő (Robert Hossein) párbaja például tipikus westernjelenet. A színészi játék könnyed és finom. Belmondo gyakorlatilag maga Beaumont. Vannak olyan szerepek, amelyek annyira megtalálják a színészt, mintha rájuk lett volna szabva a karakter. Nos ebben a moziban ez a helyzet, Belmondo jutalomjátéka ez a film. Mondhatni, buta szójátékkal, A profi megtalálta az igazi profit. Beaumont bátor, vakmerő, erős, ügyes, ugyanakkor könnyed, laza és érzőszívű. Kitart az elvei mellett. Végül azonban nem kerülheti el a sorsát. Erkölcsi győztesként ugyan, de mégis meg kell halnia.
