Az öt legjobb Belmondo-film – Kifulladásig

Egy korszakalkotó film, amely egy csapásra ismertté tette Bébelt.

Forrás: Mafab.hu

Mindent egyszerre szeretne és mint tudjuk, ez lehetetlen, gyakorlatilag ez a liberalizmus egyik legnagyobb hazugsága. Patriciát egyébként nagyszerűen alakítja a fiatalon elhunyt amerikai színésznő, Jean Seberg. A szemében végig benne ég a szabadság iránti vágy és a világ felfedezésének naiv, de ugyanakkor mégis határozott és tudatos igénye.

Michel pedig annak ellenére, hogy bűnöző, maga a megtestesült szabadság. Állandóan mozgásban van, hol Nizzában, hol pedig Párizsban tűnik fel, mindenkit ismer, remekül használja a kor fiatalos szlengjét, könnyed, laza, igazi csibész, de a gyilkosság elkövetésével átlép egy bizonyos horizontot, megpecsételve ezzel a sorsát, hiszen ez a gaztett már nem piti kis lopás, komoly bűn. 

Belmondo ezzel a filmmel vált nemzetközileg is ismert színésszé. Nem véletlenül. Annyira könnyedén, mondhatni pimaszul játssza el Michel szerepét, mintha rá írták volna a karaktert.

Bébel színészi játékának a titka a belülről fakadó, megkapó és magával ragadó őszinteség, amivel valamennyi szerepét emlékezetessé teszi. 

A Kifulladásig valódi igazodási pont. Mind a mai napig számos filmben utalnak, hivatkoznak rá, használják a jeleneteit példaként. Legutóbb Woody Allen filmjében, a Rifkin fesztiváljában szerepel utalásként, ahol az amerikai rendező megidézi, mintegy hommage-ként a legnagyobb európai alkotásokat.

Csejk Miklós korábban a Magyar Nemzetben a következőket írta a filmről:  
„(…) Godard ezzel a filmmel a formanyelvet is megújította: úgy vágja meg a jeleneteket, hogy a néző úgy érzi, ugrál az időben. Mintha csak fél perceket vágna ki egy-egy jelenetből, szinte érthetetlen is, miért, de az biztos, hogy a néző zaklatott lesz a látványtól, ideges, mintha ő is, a film is, az élet is sietne valahová. Mintha a modern kor arról szólna, hogy rohanni, ugrálni kell az időben, mert már semmire nincs elegendő idő, még arra sincsen, hogy az emberek megismerjék egymást. (…)” 

Rendkívül jó meglátás. 

Ezért van az az érzése az embernek, még a film többszöri megnézése után is, hogy valami nem stimmel a filmmel, valami nem oké, nincs rendben vele. Engem kimondottan felzaklat, amikor csak megnézem pont azért, mert úgy érzi a néző, hogy Michel halála nem hoz megváltást. 

Sőt, amikor a film zárójelentében a kamera közelit mutat Patricia szenvtelen arcáról, pont az az érzése az embernek, hogy most, ha lehet, minden eddiginél rosszabb következik. 

De talán Lars von Trier mondta valahol, hogy egy film akkor jó, akkor ér el hatást, ha olyan érzése van az embernek miután megnézte a moziban, mintha egy pimasz kis kavics ment volna a cipőjébe, ami nem hagyja nyugodni a hazafelé úton, vagy akár tovább is. A Kifulladásig mind a mai napig nem hagy nyugodni, kérdéseket vet fel és gerjeszt, Belmondo pedig szenzációs, ezért a toplistánkon megérdemelt a második helye.

Idővonal: A Kifulladásig című filmet 1960-ban mutatták be, abban az évben, amikor az Egyesült Államok, a Nemzetközi Valutaalap és több európai ország nemzeti bankja pénzügyi segítséget ígért a jugoszláv kereskedelmi és valutareformhoz,  Dwight D. Eisenhower amerikai elnök felhatalmazta a Központi Hírszerző Ügynökséget (CIA), hogy készítse elő Castro rendszerének megdöntését, bevezetésre került az az SI-mértékegységrendszer, megtörtént az első francia kísérleti atomrobbantás; a Szahara területén, így négyre nő az ismert atomfegyverrel rendelkező országok száma (a Szovjetunió, Nagy-Britannia és USA után),  Kuba és Magyarország között diplomáciai kapcsolat létesül, a csehszlovák nemzetgyűlés elfogadja a „szocialista” alkotmányt, s az ország hivatalos elnevezése Csehszlovák Szocialista Köztársaságra változik, Wrocławban központi ünnepséget tartottak abból az alkalomból, hogy az ország nyugati és északi területei 15 éve szabadultak fel a német megszállás alól, 18 európai ország, valamint az Egyesült Államok és Kanada által aláírt OEEC-egyezményt felváltja az Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezetet (OECD) létrehozó egyezmény, és megalakult a világ egyik leghíresebb zenekara, a Beatles együttes. (Wikipédia)

A jövő hét pénteken kiderül, melyik Belmondo-film ért fel a képzeletbeli dobogónk legfelső fokára.

Borítókép: Michel (Jean-Paul Belmondo) és a csodaszép amerikai diáklány, Patricia (Jean Seberg) a film egyik jelenetében (Fotó: Mafab.hu)