A Rifkin fesztiváljában szembesülhetünk Truffaut Jules és Jimjét megidézve azzal is, mennyire nem működik a nyitott párkapcsolat, erről egyértelmű véleményt mond Woody Allen a saját történetében is. Aztán a főszereplő (Wallace Shawn) újraálmodja Buñuel Az öldöklő angyalának azt a jelenetét, amikor a Gondviselés utcai lakás nyitott ajtaján nem tudnak a vacsora vendégei kimenni, vagyis szembesülünk azzal, hogy őszinte önvizsgálat, morális értékrendszer hiányában az ember az élet legegyszerűbb kérdéseiben is elbizonytalanodik. És szinte már várja a mozinéző, hogy Fellini önmarcangoló filmje, a Nyolc és fél mikor jelenik meg, mert ebbe a filmbe való az is. Fellini ugyanis hét nagyjátékfilm és három rövidfilm után arra jut, hogy mégiscsak a szeretet hite, a közösség („fogjátok meg egymás kezét”) összetartó ereje fog győzedelmeskedni az egyéni önzőség önpusztító és pénzcentrikussága révén vesztébe rohanó időszakán. A Rifkin fesztiváljában Woody Allen rendesen beszól az új filmfesztiválok népének: kínosan felszínes lett minden. Meg azt is mondja az éppen tegnap 86. születésnapját ünneplő filmrendező, hogy a legnagyobb filmklasszikusok a ma emberének is képesek morális kapaszkodókat adni az élethez, csak ne feledkezzünk meg időről időre újranézni őket.
Borítókép: A rendező instrukcióval látja el a főszereplőt (Wallace Shawn) és lelki barátnőjét (Elena Anaya) (Forrás: Cinetel Kft.)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!