Elérkeztünk Al Pacino filmjeit bemutató mini toplistánk győzteséhez, ez pedig nem is lehetett más, mint Francis Ford Coppola A Keresztapa (The Godfather) című filmje. Ez annyira magától értetődő választás volt – mint ahogy azt annak idején Esterházy Péter megírta az Utazás a tizenhatos mélyére című művében a fradizmusáról –, ahogy a nap süt, vagy ahogy a fű nő.
Al Pacino filmjeiből ötöt emeletünk ki a sorozatunkban, így sajnos számos olyan, az olvasóink által méltán hiányolt alkotás kimaradt a listánkból, amelyek nagyon jelentősek voltak, mind a filmtörténet, mind pedig Al Pacino életművében. Engedjék meg, kedves olvasóink, hogy a teljesség igénye nélkül pár címet megemlítsek a legnagyobb kimaradók közül. A Kánikulai délután (Dog Day Afternoon) 1975-ből, a Serpico 1973-ból, a Glengarry Glen Ross 1992-ből, a Carlito útja (Carlito’s Way) 1993-ból vagy éppen 1995-ből a zseniális Szemtől szemben (Heat) méltán kerülhetett volna fel a toplistánkra. Nálunk azonban, egy meglehetősen szubjektív döntés alapján, az elmúlt hetek során tárgyalt öt filmre esett a választás. Így hát most következzen a győztes, bár a helyzet speciális. A Keresztapa esetében ugyanis egy háromrészes filmeposzról beszélünk, ezért az első hely tulajdonképpen a trilógiának szól, de igazán a film első, klasszikus nyitódarabját tárgyaljuk részletesebben a cikkünkben.
1. A Keresztapa (The Godfather, 1972)
A háromrészes sorozat első epizódját 1972-ben, a második részt 1974-ben, a harmadikat pedig jóval később, 1990-ben mutatták be. A mű Mario Puzo azonos című regényéből készült, a forgatókönyveit mindhárom epizódnak Coppola és Puzo közösen készítette. A film egy korántsem klasszikus családtörténet, hiszen a szicíliai származású Corleone család történetét meséli el a második világháború vége utáni New York-ban. Az alvilágban a Corleone család érdekeltségébe tartozik a szerencsejáték, a sportfogadás és a szeszcsempészet. Ezért értelemszerűen az ellenérdekelt maffiacsaládokkal összetűzésbe keverednek, kitör a háború a családok között. A sorozat a Corleone család története, de részletes bepillantást enged a maffia konzervatív, szigorúan patriarchális rendszerébe, ahol egy ember irányít, egy ember a főnök, ez pedig a családfő. Marlon Brando zseniális, emlékezetes alakítása halhatatlanná tette Don Vito Corleone, a Keresztapa alakját. De a fiait is zseniális színészek alakították, Santino „Sonny” Corleone szerepében a nemrégiben elhunyt James Caan, a fogadott fiú, Tom Hagen szerepében pedig Robert Duvall alakított maradandót.
Al Pacino pedig Michael Corleoneként nyitott egy új, fényes fejezetet a karrierjében, ugyanis a történet szerint ő veszi át a család irányítását apja halála után, így ő lesz a Keresztapa. Ebben a szerepben kiteljesedett, és színészi játékával méltón követte Marlon Brando alakítását. A film páratlan hangulatát jelentős mértékben Gordon Willis remek felvételeinek és kamerabeállításainak köszönhetjük, de jelentős mértékben járult a mozi sikeréhez Nino Rota csodálatosan megkomponált zenéje is. A film egyfajta hódolat is a régi világ felé, főként a meghitt szicíliai képek, a család, a tisztelet, Michael lánykérése és a tradicionális olasz esküvő képei mind-mind ezt az érzést erősítik a nézőben. Ráadásul a Corleone család pont azért keveredik háborúba, mert a család fejeként Vito Corleone nem hajlandó beszállni a kábítószerbizniszbe, mert azt elítéli. A kegyetlen maffiózó, aki szereti a családját, a macskákat, és van még annyi tisztesség benne, hogy a drogot nem hajlandó elfogadni. Halála is, ha lehet ilyet mondani, igazi olaszos halál, kisunokájával játszva, stílszerűen, paradicsompalánták között. Talán ezek is vezettek a Keresztapa halhatatlansághoz. Végtelenül izgalmas maga a film is, egyáltalán nem egy megszokott családregény. Pörgős, céltudatos, olykor bizony kemény is, de mindvégig lebilincselő. A film a kritikusoknál is sikert aratott, tizenegy Oscar-jelölést kapott, de csak hármat tudott megszerezni: a legjobb adaptált forgatókönyv, a legjobb film és a legjobb férfi főszereplőnek járó díjat, ez utóbbi átvételét azonban Marlon Brando visszautasította az amerikai őslakosokkal szembeni politikai diszkrimináció ellen tiltakozva.
