Az öt legjobb Al Pacino-film – A Keresztapa

A Corleone család filmtörténelmet írt.

Forrás: Képernyőkép_YouTube

Elérkeztünk Al Pacino filmjeit bemutató mini toplistánk győzteséhez, ez pedig nem is lehetett más, mint Francis Ford Coppola A Keresztapa (The Godfather) című filmje. Ez annyira magától értetődő választás volt – mint ahogy azt annak idején Esterházy Péter megírta az Utazás a tizenhatos mélyére című művében a fradizmusáról –, ahogy a nap süt, vagy ahogy a fű nő.

Al Pacino filmjeiből ötöt emeletünk ki a sorozatunkban, így sajnos számos olyan, az olvasóink által méltán hiányolt alkotás kimaradt a listánkból, amelyek nagyon jelentősek voltak, mind a filmtörténet, mind pedig Al Pacino életművében. Engedjék meg, kedves olvasóink, hogy a teljesség igénye nélkül pár címet megemlítsek a legnagyobb kimaradók közül. A Kánikulai délután (Dog Day Afternoon) 1975-ből, a Serpico 1973-ból, a Glengarry Glen Ross 1992-ből, a Carlito útja (Carlito’s Way) 1993-ból vagy éppen 1995-ből a zseniális Szemtől szemben (Heat) méltán kerülhetett volna fel a toplistánkra. Nálunk azonban, egy meglehetősen szubjektív döntés alapján, az elmúlt hetek során tárgyalt öt filmre esett a választás. Így hát most következzen a győztes, bár a helyzet speciális. A Keresztapa esetében ugyanis egy háromrészes filmeposzról beszélünk, ezért az első hely tulajdonképpen a trilógiának szól, de igazán a film első, klasszikus nyitódarabját tárgyaljuk részletesebben a cikkünkben.

1. A Keresztapa (The Godfather, 1972)

A háromrészes sorozat első epizódját 1972-ben, a második részt 1974-ben, a harmadikat pedig jóval később, 1990-ben mutatták be. A mű Mario Puzo azonos című regényéből készült, a forgatókönyveit mindhárom epizódnak Coppola és Puzo közösen készítette. A film egy korántsem klasszikus családtörténet, hiszen a szicíliai származású Corleone család történetét meséli el a második világháború vége utáni New York-ban. Az alvilágban a Corleone család érdekeltségébe tartozik a szerencsejáték, a sportfogadás és a szeszcsempészet. Ezért értelemszerűen az ellenérdekelt maffiacsaládokkal összetűzésbe keverednek, kitör a háború a családok között. A sorozat a Corleone család története, de részletes bepillantást enged a maffia konzervatív, szigorúan patriarchális rendszerébe, ahol egy ember irányít, egy ember a főnök, ez pedig a családfő. Marlon Brando zseniális, emlékezetes alakítása halhatatlanná tette Don Vito Corleone, a Keresztapa alakját. De a fiait is zseniális színészek alakították, Santino „Sonny” Corleone szerepében a nemrégiben elhunyt James Caan, a fogadott fiú, Tom Hagen szerepében pedig Robert Duvall alakított maradandót. 

Fotó: Mafab.hu

Al Pacino pedig Michael Corleoneként nyitott egy új, fényes fejezetet a karrierjében, ugyanis a történet szerint ő veszi át a család irányítását apja halála után, így ő lesz a Keresztapa. Ebben a szerepben kiteljesedett, és színészi játékával méltón követte Marlon Brando alakítását. A film páratlan hangulatát jelentős mértékben Gordon Willis remek felvételeinek és kamerabeállításainak köszönhetjük, de jelentős mértékben járult a mozi sikeréhez Nino Rota csodálatosan megkomponált zenéje is. A film egyfajta hódolat is a régi világ felé, főként a meghitt szicíliai képek, a család, a tisztelet, Michael lánykérése és a tradicionális olasz esküvő képei mind-mind ezt az érzést erősítik a nézőben. Ráadásul a Corleone család pont azért keveredik háborúba, mert a család fejeként Vito Corleone nem hajlandó beszállni a kábítószerbizniszbe, mert azt elítéli. A kegyetlen maffiózó, aki szereti a családját, a macskákat, és van még annyi tisztesség benne, hogy a drogot nem hajlandó elfogadni. Halála is, ha lehet ilyet mondani, igazi olaszos halál, kisunokájával játszva, stílszerűen, paradicsompalánták között. Talán ezek is vezettek a Keresztapa halhatatlansághoz. Végtelenül izgalmas maga a film is, egyáltalán nem egy megszokott családregény. Pörgős, céltudatos, olykor bizony kemény is, de mindvégig lebilincselő. A film a kritikusoknál is sikert aratott, tizenegy Oscar-jelölést kapott, de csak hármat tudott megszerezni: a legjobb adaptált forgatókönyv, a legjobb film és a legjobb férfi főszereplőnek járó díjat, ez utóbbi átvételét azonban Marlon Brando visszautasította az amerikai őslakosokkal szembeni politikai diszkrimináció ellen tiltakozva. 

A Keresztapa első része 1982. március 25-én került először a magyarországi mozikba, a Mokép forgalmazásában. Az első magyar szinkron a Pannónia Filmstúdióban készült, 1982-ben, az olasz nyelvű jeleneteket pedig feliratozták. A film második epizódja részben az első részt megelőző, részben azt követő cselekményeket mutatja be, ezért váltogatva az idősíkokat hol az ifjú Vito Corleone (Robert De Niro), hol pedig Michael Corleone (Al Pacino) életét láthatják a nézők. De Niro zseniálisan alakította az ifjú Vitót, úgyhogy meg is kapta alakításáért a legjobb férfi mellékszereplőnek járó Oscar-szobrot. Érdekesség, hogy annak ellenére tudta elnyerni a díjat, hogy egyetlen szót sem beszél angolul a filmben. Megítélésem szerint az első rész jobban sikerült, azonban a második epizód öt Oscar-díjat is meg tudott nyerni. Robert De Niro díja mellett a legjobb rendező (Francis Ford Coppola), a legjobb film (Francis Ford Coppola, Gray Frederickson és Fred Roos), a legjobb filmzene (Nino Rota, Carmine Coppola) és a legjobb látványtervező (Dean Tavoularis, Angelo P. Graham és George R. Nelson) díját is sikerült bezsebelnie. A harmadik, befejező rész sikerült talán a legszerényebbre, de így is, Michael Corleone szomorú halálával méltó befejezése minden idők legjobb trilógiájának.

A Paramount Pictures a filmklasszikus bemutatásának 50. évfordulója alkalmából egy felújított, immár 4k Ultra HD-változattal tisztelgett. A Variety szerint a felújított változat mindhárom epizódját Coppola irányítása alatt restaurálták, ami nem volt kis munka, hiszen ezer órányi színkorrekciót és az eredeti mono sávok helyreállítását végezték el, emellett négyezer órát dolgoztak a foltok és szakadások javításán is.

A Keresztapa alapmű. Ezzel minden filmrajongó egyetért, mégis sokan, főként a fiatalok nem veszik a fáradtságot arra, hogy megnézzék Coppola elképesztő erejű filmtrilógiáját. Remélem, ezzel a kis összeállítással sikerült Al Pacino filmjeihez és azon belül természetesen a Keresztapa-trilógiához is kedvet csinálni.

Idővonal: Coppola Keresztapa-trilógiájának első részét 1972-ben mutatták be, abban az évben, amikor Richard Nixon pekingi útjával kezdetét vette az enyhülés a kínai–amerikai kapcsolatokban; túszdráma volt a müncheni olimpián: arab terroristák túszul ejtettek tizenegy izraeli sportolót, valamennyi túsz életét vesztette; Leonyid Iljics Brezsnyev villámlátogatásra érkezett Magyarországra, a tököli szovjet katonai reptéren váratlanul szállt le. Elindulása után csak az esti órákban értesítették Kádár Jánost erről a szovjetek, és arra kérték, hogy menjen ki Tökölre. A tárgyalásokon Brezsnyev listát nyújtott át Kádár Jánosnak, amelyen a magyar reform olyan vezető egyéniségeinek nevei szerepeltek, akiknek távozását a szovjet vezetés kéri az MSZMP-től. Kádár állítólag így szólt: „egy név hiányzik a listáról, az enyém”; Juan Perón, Argentína száműzött elnöke 18 év után ismét visszatért az országába; Washingtonban a Watergate irodaházban tetten értek öt személyt, amint a Demokrata Párt választási főhadiszállásán lehallgatóberendezést szerelnek fel, ezzel kezdetét vette a Watergate-botrány; és lezuhant az Andokban az uruguayi rögbisek gépe. (A tragédiából 1993-ban felkavaró játékfilm is készült, Életben maradtak címmel.) (Wikipédia)

A jövő héttől azonban már, egy újabb színészzseni filmjei kerülnek bemutatásra. Tartsanak velünk.

Borítókép: Michael Corleone (Al Pacino) édesapjával, Don Vito Corleonéval (Marlon Brando) (Forrás: Képernyőkép/YouTube)