Stephen King, Clint Eastwood és Al Pacino után eljött az ideje, hogy az öreg kontinensről válasszunk egy kultikus színészt, akivel tovább folytathatjuk filmes időutazásunkat. Így esett a választás az európai fimtörténet egyik legnagyobb alakjára, Jean-Paul Belmondóra, aki 88 évesen, tavaly költözött az égi színpadokra, ránk hagyva egy elképesztően sokszínű, fényesen csillogó, páratlan életművet.
Bébel, ahogy sokan hívták, 1933-ban született Neuilly-sur-Seine-ben egy művészcsaládban, apja szobrász, anyja festő volt. Ennek ellenére fiatalon inkább a sportok érdekelték, főként az ökölvívás volt a nagy kedvence. A legenda szerint azonban a jellegzetessé vált orrát nem egy ringben törték el, hanem egy iskolai csetepaté során. Szintén városi legenda, hogy 17 évesen a Comédie-Française egyik előadása, A púpos volt az, ami nagy hatást gyakorolva rá elindította a színészi pályán. Akárhogy is történt, nagy szerencse nekünk, kultúráért és a filmekért rajongó nézőknek, hogy ezt a pályát választotta. A Színművészeti Főiskolát 1956-ban fejezte be, majd színházi színészként kezdte el a karrierjét. A világsikert Jean-Luc Godard Kifulladásig című filmje hozta el számára, 1960-ban.
Jean-Paul Belmondo egy igazi ikon. A franciák nemzeti hőse. Csak szuperlatívuszokban lehet róla beszélni. Ő volt, talán Alain Delon és Depardieu mellett az utolsó őszinte, keménykötésű, de ugyanakkor a nők nyelvét rendkívül jól beszélő, sármos, nagybetűs, igazi férfi színész, aki még a szívünknek oly kedves, régi világot képviselte úgy, hogy emellett természetesen elképesztő tehetséggel volt megáldva. De igazi titka talán a közvetlenségében, őszinte, természetes, belülről fakadó színészetében keresendő. Ő volt az a színész, akit annak ellenére, hogy nem ismertünk személyesen, mégis közelinek éreztünk magunkhoz. Ehhez kellett az az utánozhatatlan, őszinte mosoly, ami a védjegyévé vált. Sokáig gondolkodtam, hogy milyen gondolat mentén mutassam be Belmondo öt legjobb filmjét, mert olyan fantasztikus életpálya áll mögötte, hogy több tucat filmjét is be lehetne mutatni. A kevésbé ismert, de zseniális művészfilmjeiből, vagy az emlékezetes nagy, de inkább populárisabb szerepeiből válogassak. Végül egy öszvér megoldást választottam, mind a két oldalát felvillantva a színészóriásnak. Toplistánkon az ötödik helyet egy nagyszerű, örökzöld vígjáték szerezte meg, a Kellemes húsvéti ünnepeket! (Joyeuses Pâques).
