Szalma, széna, föld, eső – Bocskor Bíborka a Hajógyár színpadán

A Hajógyár Zene és Színház programsorozatán Péterfy Bori debütálásával egy időpontban ismerkedhettünk meg a Magashegyi Underground frontemberével, Bocskor Bíborkával. Az énekesnő kalandos életútjából válogatások, a zene és színészi karrierje indulásának kanyargós, de felettébb humoros és váratlan, olykor tőlünk, egyszerű emberektől távol álló mozzanatai elevenedtek meg a színpadon. A Momentán Társulat három kiváló tagja improvizációs kiselőadásokkal élesztett fel egy-egy elmesélt pillanatszakaszt.

Az új műsorvezető már a beszélgetés elején kitért arra, hogy pályatársával nagyon hasonló utat jártak be: bár Péterfy nem Erdélyben született, de székely felmenői odakötik, másrészt a színészet iránti vágyakozás és a késői anyaság megtapasztalása is közös pontnak számít az életükben – olvasható a Helyőrség cikkében.

A legfontosabb, amely a közönség sorai között ülőknek sem volt titok: 

mindketten egy-egy fiúbanda egyetlen női tagjaként tevékenykednek.  

Az est különlegessége talán épp abból adódott, hogy a két énekesnő nem egyetlenegy témának az ívén keresztül határozta meg a beszélgetés folyamát. Bocskor Bíborka a zenei és a színészi hatásokon túl a gyerekkor szépségéről, Erdély sajátosságaiból is örömmel és önmagát is többször megmosolyogtató kedvességgel emlékezett:

A kommunizmus időszakát, a válságot és a nélkülözést vaníliaillatnak éltem meg, mert nem volt cukor.

A zene iránti vágyakozása először csak a brácsa megismeréséig jutott, majd a klasszikus éneklésben fulladt ki. Az utóbbi próbálkozásnál sok kísérletet tett arra, hogy megválaszolhassa: megnyilvánulhat-e az ember őszintén, vagy pedig azt a kérget kell felvállalnia, amely megvédi őt a külső impulzusoktól? A marosvásárhelyi színművészeti egyetem félbehagyása után, főként a szerelem megélésének és a spontaneitásnak köszönhetően, Budapesten kötött ki.

Péterfy Bori kiemelte, vendége snittszerű életvitelt folytat: hihetetlen ugrásokat tapasztalhatunk, amelyeknek elsődleges célja, hogy kizökkentse önmagát a hétköznapi komfortzónájából.

Mint kiderült, az énekesnőt mindig is foglalkoztatta a halál; a művészetet bevonzó tevékenységek mellett börtönpszichológusnak készült. Már gyerekkorában érdekelte a transzformáció, ahogyan a halál az életben helyet kap. De legfontosabb számára a színpadi feltárulkozás, szeret extrém ruhákban megmutatkozni, ami segít neki az átalakulásban. 

Ez inspirál, mindig van hozzá egy vízióm, ami segít megőrülni.

A műsor hangulatos és érzéki akusztikus koncerttel zárult, ahol klasszikus Magashegyi Underground-számokat lehetett meghallgatni.

Az eredeti cikk IDE kattintva olvasható.

Borítókép: Kép az eseményről (Fotó: Ilyés Krisztinka)