Az est különlegessége talán épp abból adódott, hogy a két énekesnő nem egyetlenegy témának az ívén keresztül határozta meg a beszélgetés folyamát. Bocskor Bíborka a zenei és a színészi hatásokon túl a gyerekkor szépségéről, Erdély sajátosságaiból is örömmel és önmagát is többször megmosolyogtató kedvességgel emlékezett:
A kommunizmus időszakát, a válságot és a nélkülözést vaníliaillatnak éltem meg, mert nem volt cukor.
A zene iránti vágyakozása először csak a brácsa megismeréséig jutott, majd a klasszikus éneklésben fulladt ki. Az utóbbi próbálkozásnál sok kísérletet tett arra, hogy megválaszolhassa: megnyilvánulhat-e az ember őszintén, vagy pedig azt a kérget kell felvállalnia, amely megvédi őt a külső impulzusoktól? A marosvásárhelyi színművészeti egyetem félbehagyása után, főként a szerelem megélésének és a spontaneitásnak köszönhetően, Budapesten kötött ki.
Péterfy Bori kiemelte, vendége snittszerű életvitelt folytat: hihetetlen ugrásokat tapasztalhatunk, amelyeknek elsődleges célja, hogy kizökkentse önmagát a hétköznapi komfortzónájából.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!