„A hagyományok tartanak meg bennünket” – ezekkel a szavakkal nyitotta meg Virág Endre, a Háromszék Táncegyüttes igazgatója a találkozót a budapesti Duna Művészegyüttesnek a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színházban tartott előadása előtt.
A Makovecz Imre emléke előtt adózó, Juhász Zsolt által rendezett Héttorony című táncszínházi produkcióval pedig elkezdődött az a forgatag, amely nemcsak a szoknyák százainak pörgése-suhanása, a férfilábak bravúrjai révén varázsol évről évre emlékezetes seregszemlét.
A fesztivált ugyancsak egy Duna Művészegyüttes-produkció, a Szerelmünk, Kalotaszeg című zárta.
A sepsiszentgyörgyi Háromszék Táncegyüttes megalakulása után egy évvel, 1991 novemberében tartotta az első népzene- és néptánctalálkozót, amelynek kalotaszegi és mezőségi muzsikusok voltak a meghívottjai. A 31 évvel ezelőtti találkozón a néhai neves prímás, Fodor Neti Sándor és bandája, valamint a magyarpalatkai Kodoba zenészdinasztia három tagja és kísérőik húzták, Pávai István és Könczei Árpád vezetésével elkezdődött a szakszerű gyűjtés is. Az azóta eltelt bő három évtized alatt adatközlők, hagyományőrzők és előadók ezrei fordultak meg a színpadon és környékén, a rendezvény rendszerint könyvek, filmek és rangos előadások bemutatásának apropójául is szolgált. A rendezvény formálódó szerkezetében olyan programpontok állandósultak, mint az Aprók gálája, a Fiatalok gálája, a Hagyományőrzők gálája – idén a 84 éves gyergyóditrói Tamás István volt a legidősebb táncos –, az elmúlt közel tíz évben pedig a Székelyföldi Legényesverseny.
Két, kényszerből kimaradó esztendő után idén is kisebb falu lakosságának megfelelő, mintegy 650, népi viseletbe öltözött táncos-énekes-muzsikus sokadalom népesítette be a Sepsi Arénát.
Az alapvetően sportcélokra épült, de több nagy művészeti produkciónak – legutóbb augusztusban az István, a király rockoperának – helyszínül is szolgáló létesítmény minden szegletét belakták az előadók és a hálás közönség. A kínálat a népi kultúra kimeríthetetlen gazdagságát igazolta. E világ örök erdélyi fotókrónikása, a csíkszeredai Ádám Gyula képei ezúttal a gyimesfelsőloki Tankó Fülöp „Gyugyu” énekes, mesemondó, fafaragó hétköznapjait tárták elénk, nemezkiállítástól viseletkészítőkig, játszótértől kézműves beavató tevékenységig sok mindennel csábító programok bilincselték le a hömpölygő tömeget. Közben folyamatosan tele volt a Zenedoboz terem is, ahol gyermekek és felnőttek hallgattak mesét, tanultak éneket, ismerkedtek a hangszerekkel Benkő Éva, István Ildikó, Erőss Judit és a Folker együttes tolmácsolásában, Paár Julcsi Kerekerdő című mesekoncertjére pedig a küzdőtér is megtelt.
Bemutatkoztak a Romániai Magyar Néptánc Egyesület által létrehozott Erdélyi Néptánctudástár oktató kisfilmjeinek szereplői is, akik a különböző tájegységek, falvak hagyományőrző táncosainak tudását tolmácsolva mintát és példát kínálnak a műkedvelő és hivatásos együtteseknek.
Két bemutatóra is sor került: a Kallós Zoltán néprajzkutatóról készült Válaszúti hegy aljába’ című portréfilmmel, majd Könczei Csongor A romániai magyar néptáncmozgalom története című kiadványával találkozhatott első ízben a közönség.
A Háromszék Táncegyüttest fél éve irányító Virág Endre – az idén januárban elhunyt alapító igazgató, Deák Gyula örökét vette át – igazgatói pályájának első nagy rendezvényét tudhatja maga mögött, bár csak ebben a pozícióban volt neki új a feladat, az évtizedek során korábban is részt vett a szervezésben.
Munkámban elsősorban annak az életminőség-plusznak a megőrzése vezérel, amelyet a néptánc képes nyújtani a művelőinek. Mert abban semmi természetellenes nincs, hogy a népi kultúra mindig is a nemzeti érdekeket képviselte – ha nem tudatosan, akkor ösztönösen. Az általam 2006-ban létrehozott Százlábú néptáncegyüttes ma már egyetemista tagjai is elmondják, valahányszor meglátogatnak, mennyire más életminőséget tudnak megélni a táncostársadalom tagjaiként. A színpadra kerülés ugyanis fegyelemre, a másikra való odafigyelésre, a viselet „viselésének” megtanulására, felelősségtudatra nevel
– tartja Virág Endre.
A 32. Népzene- és néptánctalálkozó pedig azt bizonyította, hogy a néptáncmozgalom ugyanakkor erős nemzeti mozgalom, amely gyerekektől a felnőttekig különleges emberi minőséget kovácsol a gondolkodás, a mentalitás és a szórakozási formát tekintve egyaránt.
