Európában iskolázott őserő

Hajlamosak vagyunk úgy gondolni a kortárs roma művészetre, ahogy a hatvanas, hetvenes években meggyökeresedett sztereotípiák kijelölik. A képzőművészeti naivitás, a természetközeli anyagok megmunkálásával születő népi jellegű alkotás, a kávéházi muzsikálás és hasonló gondolatok jelennek meg a fejünkben, ha a cigány művészetről szó kerül. Hogy milyen súlyosan tévesek ezek az elképzelések, arról legutóbb a Szentandrássy István Roma Művészeti Galériában megnyílt In memoriam Péli Tamás című kiállításon döbbenhettünk rá.

20221124 budapest balna in memorian péli tamas roma festo kiallitasanak a megnyitoja havran zoltan magyar nemzet Fotó: Havran Zoltán

Péli Tamás cigány muzsikuscsaládba született nem sokkal a világháború után, de tehetségének köszönhe­tően felsőfokú művészeti képzettségét a Holland Királyi Képzőművészeti Akadémia murális szakán szerezte meg, s így a roma hagyomány mellett az európai festészet talán leginkább reprezentatív célú örökségét is megismerte. Ez a kettősség képein is látszik, de életében is fontos szerepet játszott. A kiállítás megnyitóján elhangzott anekdota szerint egy alkalommal a festőművész és barátai a Fészek művészklubban beszélgettek, mikor Péli hosszú értekezésbe fogott a latin-amerikai falfestményekről, s hamarosan azt vették észre, hogy az étterem közönsége a nagy szakállú művész lenyűgöző előadását hallgatja…
Ha végignézzük a képeket, valóban visszaköszön a falfestmények szellemisége, még a kisebb festményekben is van valami grandió­zus, lenyűgöző, elementáris. De persze akadnak itt olyan képek is, amelyek bensőséges hangulatokat, személyes élményeket, expresszív indulatokat fejeznek ki. Krisztus-arcok fonódnak egybe antik természetistenekkel, vályogvető szegény emberekben ismerjük fel a művész vonásait, gyönyörű cigány lányok válnak allegorikus nőalakokká. 

Ez a művészet nem valami befelé forduló cigány önkifejezés, hanem a legmagasabb szintű euró­pai művészet folytatása olyan színekkel és árnyalatokkal, amiket csak a roma kultúra tud hozzáadni az egyetemes emberi alkotófolyamatokhoz 

– mondta a megnyitóünnepségen Sztojka Attila, a Belügyminisztérium roma kapcsolatokért felelős kormánybiztosa, s bár hozzátette, nemigen ért a művészetekhez, azért mi meg azt tegyük hozzá: fején találta a szöget.
Péli Tamás iskolateremtő művész volt, s éppen az ő hatalmas Születés című szuggesztív pannója hozta meg azt az áttörést, ami a roma művészetet az európai műítészek látóterébe emelte. (Sajnos a képet itt most nem láthatjuk.)
 

Hoppál Péter kultúráért felelős államtitkárnak a megnyitón elhangzott gondolatai közül is érdemes valamit megemlíteni. Ő arra hívta föl a figyelmet, hogy a roma művészet a magyar művészet integráns része. Nem szabad és nem is lehet attól elszakítva szemlélni. Témáiban, kérdésfelvetéseiben, művészeti hivatkozásaiban ezek a festmények a magyar életet tükrözik, akkor is, ha a magyar cigányság nézőpontjából teszik. 

Büszkék lehetünk erre a rendkívül gazdag és energikus, létünk ősi rétegeit kutató, a lélek mélységeibe merülő és a teljesség fényét kereső alkotóerőre. 

A kiállítás a Szentandrássy István Roma Művészeti Galériában látható 2022. november 24. és december 30. között.