– Mennyire elismert a zongoraversenyek között a Los Angeles-i Nemzetközi Liszt-verseny?
– Világszerte összesen öt nemzetközi Liszt-versenyt tartanak számon, ebből hármat Európában, az egyiket Budapesten. Amerikában egyedül a kétévente megrendezett Los Angeles-i nemzetközi Liszt-verseny története nyúlik vissza több mint harminc évre. Ezt Neszlényi Judith magyar zongoraművész és Geraldine Keeling amerikai Liszt-kutató alapította. Büszke vagyok rá, hogy tíz éve elnyertem a verseny nagydíját, pár évvel később pedig átvehettem a szervezését. Idén több mint 120 versenyzőt köszöntünk a világ minden tájáról. A színvonal a verseny nívójának és elismertségének köszönhetően rendkívül magas.
– Felteszem, Liszt jelentőségét az USA-ban is elismerik, legalábbis erre utal, hogy New Yorkban működik Liszt Intézet.
– Liszt Ferenc egyike a legnépszerűbb és legjátszottabb zeneszerzőknek az Egyesült Államokban. Ez köszönhető annak az elhivatottságnak, amivel az 1960-as évek óta működő Amerikai Liszt Társaság, a Los Angeles-i Nemzetközi Liszt-verseny, az itt alkotó magyar zongoraművészek és a New York-i Liszt Intézet munkatársai járulnak hozzá a liszti hagyományok műveléséhez. Fantasztikus, hogy Liszt Ferenc neve olyan húzóerő, amely méltán fémjelzi a kulturális intézeteinket is.
– New York éppúgy a komolyzene nemzetközi fővárosa, mint a képzőművészeté?
– New York elvitathatatlan vonzerőt jelent a zeneművészeknek. Ebben az éjjel-nappal lüktető városban minden pillanatban akad kulturális program. Nem véletlenül lett a Carnegie Hall az egyik legismertebb nemzetközi koncertközpont, nekünk, előadóművészeknek pedig a „világot jelentő deszkák” legáhítottabb helyszíne. Ha Liszt járt volna Amerikában, egészen biztos ott lépett volna fel először.
– Ön már fellépett New Yorkban Baráti Kristóffal, illetve most többállomásos Liszt-hangversennyel áll színpadra. Más az ottani közönség, mint a hazai?
– A New York-i bemutatkozó koncertem Baráti Kristóf hegedű- és Szepesi Bence klarinétművésszel elsöprő sikert aratott. Egyedül a tetszésnyilvánításban tapasztalom a különbséget a hazai és az amerikai közönség között. Otthon a vastaps elmaradhatatlan része egy jól sikerült szereplésnek, a Carnegie Hallban pedig álló ovációval ünnepeltek minket. A lelkesedés mindenhol egyformán mérhető, mert a közönség mindig érzi, ha minőséget nyújt a művész. A közelgő szólóestemmel is arra törekszem, hogy maradandó élményhez juttassam a hallgatóságot Liszt Ferenc és más szerzők műveivel.