A Munkácsy-díjas Várady Róbert alkotásait a hazai közönség utoljára 2020-ban láthatta a Műcsarnok nagyszabású kiállításán, illetve tavaly Stuttgartban nyílt egyéni tárlata. Herman Levente művei több magyar és nemzetközi gyűjteményben megtalálhatók, például a Magyar Nemzeti Galériában, az athéni Frissiras Museumban, a tengerentúlon pedig a 21c múzeumban, Kentuckyban.
Kovács Krisztina művészettörténész, a Várfok Galéria művészeti vezetője a tárlat megnyitóján megígérte: fontos kiállításokkal készülnek ebben az évben. – Most két kedves és fontos művészünk tárlatát nyitjuk meg, akikről mondhatjuk, tősgyökeres Várfok Galéria-művészek – fogalmazott, majd hozzáfűzte: Várady Róbert első kiállítása 1996-ban, míg Herman Leventéé 2008-ban volt.
A művészettörténész jelezte: Várady Róbert legújabb műveit, az elmúlt két esztendőben készült alkotásokat állították ki.
– Tőle megszokhattuk, hogy mély gondolatiság, erőteljes filozófia hatja át munkáit – magyarázta Kovács Krisztina, megjegyezve: a kortárs filozófusok legújabb tézisei ott rejlenek a festményekben, ezért tartották fontosnak az alkotó gondolatait megjeleníteni a kiállított műalkotások mellett.
Ugyanakkor Kovács Krisztina újdonságként határozta meg a művész legújabb munkáit jellemző festőiséget.
– Most nem hiperrealista módon kidolgozottak, részletgazdagok a virtuális, feszültséget teremtő térben szereplő alakjai – fejtette ki a művészettörténész, aki rámutatott: a művész izgalmasan reagál társadalmunk visszásságaira, nem létező térben jelennek meg a szereplők, olyan térben, amelyben furcsa motívumok, azonosíthatatlan tárgyak láthatók.
Azzal, hogy az embereket kiszakítja a valós világból, elveszi egyéniségüket. Nincs narráció, nem tudjuk megfejteni a szereplők élettörténetét, érzelemvilágát
– magyarázta Kovács Krisztina. Kiemelte, hogy nem látni érzelmeket a festményeken, mintha egymás mellé lennének montírozva a figurák, nincsen kapcsolat közöttük.