A virtuális kiállítás ugyan nem adja vissza az élő műtárgy atmoszféráját, de két óriási előnyét élvezhetjük. Elérhető otthonról, és ezzel azt is nyerjük, hogy a saját időnkben fogadhatjuk be az információt, amelyet esetleg elmulasztanánk, ha nem veszünk részt tárlatvezetésen, vagy, ha nem a táblákat olvasgató típusba tartozunk.
A fogyasztói társadalom a múzeumlátogatókat is arra szocializálta, hogy keressék az újdonságokat. A művészetek helyzete annyiban jobb, amennyiben a kanonizált művek iránti érdeklődés mindig új hullámokat vet. Jogos ez az érdeklődés azon magyar festmények iránt, amelyek afféle kulturális ikonként, a magyarok többségének evidenciabázisába tartoznak. Ez azt is jelenti, hogy azt hisszük, az ilyen képekről már mindent tudunk.
Ám ha végigsétálunk a Magyar Nemzeti Galéria virtuális múzeumának kiállításain, akkor kevésbé kézenfekvő részleteket is megtudunk egy-egy festő életművéről vagy akár egyetlen képről, például Szinyei Merse Pál Majális című festményéről.
A Majális átütő színeivel a kora tavaszi megújulás atmoszféráját teremti meg, a piknikezők egyszerre közvetítik az életerőt és a nyugalmat. Szinyei Merse Pál ezzel a fiatalkori fő művével már 1873-ban beletalált abba a vágyképbe, mely a XXI. században a közös nagy álomnak is mondható.