A dalokat a gitáros Vedres Joe, valamint a basszusos Naszvagyi Tamás jegyzi szerzőként, a mondanivalót ugyancsak a zenekar alapító-vezető – aki nem mellesleg a veretes, virtuóz és rendkívül jó hangzású gitárszólókról, riffekről, wampekről is gondoskodik – szedte verses formába. Többségében szerelmi tárgykörben, bizonyítván, hogy e témát bizony lehet közhelymentesen, néhol lazán, máskor meghökkentően, esetenként némi malíciával is kezelni. Ugyanakkor nem kell szégyellni azt sem, ha mindez kissé költőire, de mindenképp irodalmi értékűre sikeredik. A záró tétel, a Ne menj tovább középtempós, himnikus darabja szövegében mintha folytatásos története, egyfajta lezárása lenne az Új csodák című opusznak. Tartalmilag kiemelkedő a sokat sejtető Csonka ország tétele, amelyről hamar kiderül, pontosan azt kapjuk, amit a cím is sugall, történelmi tragédiánkon túl nem kímélve napjaink visszásságait sem: „Lopott villában lopott kéj / Kintről irányított szenvedély / Küzdöttünk az igazságért / Néma kiáltás a semmibe / Küzdünk még a szabadságért / De csak az illúzió ér ide”.
S most nézzük magát a zenét – hogy stílszerűek legyünk – távirati stílusban: igényesen megkomponált dallamok, különleges, a már említett ízes, virtuóz gitárszólók, feszes tempó, precízen együttműködő, kőkemény ritmusszekció, amelyet jó érzékkel ellensúlyoz vagy éppen kiegészít a lágyabb tónusú billentyű-, esetenként a merészebb szintetizátorhangzás.
Érdemes odafigyelni a senkiével össze nem téveszthető, jellegzetes énekhangra: tulajdonosa az a Mr. Basary, akit korábban megismerhettünk és megszerethettünk – többek között – a Hitrock, a Kormorán vagy az azt követő Örökség együttes frontján. Már csak azért is figyelemfelkeltő, mert előadásmódját az említett formációktól – persze eddigi értékeit megőrizve – némileg eltérő, érdekesebb hangszín, megszólalás jellemzi. Ugyancsak meglepetés a háttérben szerényen meghúzódó Gábor Péter (amúgy katolikus kántor) szintetizátor játéka (Tárd ki, Vágyakozás), amely remekül egészíti ki Vedres invenciózus szólóit.
A hangkép telítettségéhez nem keveset tesz hozzá Naszvagyi Tamás basszusgitáros (egyébként kiváló színművész is), aki több, mint egyszerű vokalista.
Énekhangja különösen a lemez húzószámában, az Ez az érzés jó slágergyanús darabjában tűnik ki, érzékletesen kiegészítve a fronténekest. Dögös, kemény riffjével, keményvonalas hangzásával a Kiáltsd! is könnyen a rockerek kedvence lehet, amíg a gyengébbik nem vélhetően a lírai Te meg ént részesítheti előnyben. Igazságtalanság lenne a felsorolásból kihagyni Hegyessy Csaba dobost, aki ugyancsak szerény háttérmunkásként nem kevesebbért, mint a tempó feszességéért, húzósságáért, pergő ritmusokért felel. Mindezzel olyan stabil alapot biztosítva, amelyre bizton lehet építkezni.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!