„1907-ben kineveztek zongoratanárnak a Zeneakadémiára és kinevezésemet főleg azért fogadtam szívesen, mert lehetővé tette, hogy itthon telepedjem le és így tovább haladjak folklorisztikus céljaim felé” – írta önéletrajzában Bartók Béla. Az Országos Magyar Királyi Zeneakadémia (mai nevén a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem) új épületét 1907. május 12-én avatták fel. A másnapi hangversenyen Bartók Volkmann Róbert egykori zeneakadémiai professzor C-dúr zongoraversenyét játszotta. Ez volt a Zeneakadémia nagytermében az első, nyilvánosan megszólaló zongoraszám. Bartók szerint hálátlan feladat, de megéri az „elsőség” elvitázhatatlan birtoklása.
A komponista a II. zongoraversenyt, miként az elsőt is, saját használatára írta, mivel az 1930-as évek elején zongoraművészi pályájának a csúcsán állt, és szólistaként ezzel a művével is bejárta Európa legjelentősebb városait.
A Concerto Bartók egyik legnagyobb szabású zenekari műve.
Szimfóniaszerű a tételek terjedelme, komoly a mű mondanivalója, a címet pedig a barokk concerto hagyományaira emlékeztető hangszerszólók sokaságától kapta. A művet Bartók a Bostoni Szimfonikusok karmestere, Szergej Kuszevickij megrendelése nyomán, 1943 nyarán és kora őszén írta.
Bartók-műveket hallhat a közönség a Szent István Filharmonikusok koncertjén
A hangverseny karmestere Kovács János a 2014/15-ös évad óta a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának állandó karmestere, a hazai zenei élet egyik kiválósága, a budapesti operaélet mindig maradandót létrehozó személyisége.
Az est szólistája Berecz Mihály, a fiatal magyar zongoraművész generációjának egyik legkiemelkedőbb egyénisége, aki a Szent István Király Zeneművészeti Szakgimnáziumi tanulmányait Londonban, a Royal Academy of Music zongoraművész szakán végezte kiemelkedő teljesítménnyel. A zürichi Anda Géza verseny Liszt–Bartók-különdíjasa lett 2021-ben, s ugyanebben az évben megkapta a Junior Prima díjat, 2022 januárjától a Liszt Ferenc Zeneakadémia kamara tanszékének tanára.
