– A kezdetektől óraadó tanárként dolgoztam a Zeneakadémia Népzene Tanszakán – mesélte Sándor Ildikó. – Néprajzi tárgyakat s egy félévig népköltészetet tanítottam. Úgy véltem, hogy a hagyományos számonkérési formák, mint a zárthelyi dolgozatok helyébe olyan projektfeladatokat kaphatnának a hallgatók, amik a leendő művészi énjüknek jobban megfelelnek. Ennek nyomán fogalmaztam meg, hogy mindenki válasszon egy, akár rendhagyó témát. Az egyik hallgatóm például a naplementétől napfelkeltéig tartó időszakot jelölte ki, egy másik a fákat járta körül.
A kiválasztott témára egy népköltési műsortervet – zenei anyaggal, mesével, mondával, archaikus imával – állítottak össze. – Célul tűztük ki, hogy a szöveg minőségére legalább annyira legyenek érzékenyek, mint a zenei matériára. Az eredmény túlnőtt minden várakozáson: fantasztikus dolgozatok születtek – tette hozzá Sándor Ildikó.
Sándor Ildikó 2020-ban került vissza a Hagyományok Házába a módszertani műhely vezetőjeként, ahová már a vázolt ötleteket is magával hozta: – Elképzelésem szerint a kezemben lévő hat-hét tervleírást egy inkubátorprogramban lehetne kibontakoztatni. A hallgatók lehetőséget kapnának ezek megvalósítására, ebben egy fiatal, de már gyakorlott mentor is segítene. Megtanulhatnák, hogy a papírra vetett ötlet miként formálódik kész műsorrá. Igen, a sikeres előadáshoz alapos háttérmunka is tartozik, mint például egy színvonalas felvezetés, a tapsrend, a próbafolyamat, a látványterv, a viselkedéskultúra és a rendezői ötletek. Beérett a gyümölcs, s jó látni, hogy érvényes művészi produkciók születnek.
Jelentős módszertani haszna van a programnak: végigkövetik az egész folyamatot, visszajelzéseket kapnak, valamint olyan elemekkel tudják a hallgatók ismereteit kiegészíteni, amelyek tanítására az intézményükben nincs elég idő, de a majdani művészlétben nélkülözhetetlenek.
