Fabricius Annának a most nyíló kiállítása a TOBE Galleryben komoly, komor gondolatokat ébreszt a nézőben.
Az emberiség, a civilizáció, az emberi lét fenntarthatóságának egyik alapfeltétele a pozitív fejlődésbe vetett bizalom és hit. A közösség és az egyén számára a tökéletesebb társadalom, a jobb minőségű élet, a boldogabb jövő ígérete az a muníció, ami elviselhetővé, értelmessé és túlélhetővé teszi a jelen megpróbáltatásait. Az ilyen elképzelt, idealizált világokat Thomas More óta utópiának, azaz seholhelynek nevezzük. És miközben a boldoggá váló jövőbe vetett hit elengedhetetlen a társadalom működéséhez, a fennálló rend változatlanságához legalább ilyen erős vágyak kötődnek. A már megszokott jelen biztonsága megnyugtató, a változás ismeretlensége baljós. A negatív jövőképek – dísztópiák – a történelem kezdete óta szerves részei a társadalom lelki működésének, de nevesítetté és „népszerűvé” az iparosodás és a modernizáció korában váltak, mára pedig bizonytalan hétköznapi létünk ismerős közhelyévé háziasultak.
Fabricius Anna 12 gesztus című kiállítása a jövőbe vetett hitre kérdez rá nagy méretű tájképein és portréin keresztül.
Utópisztikus/disztópikus tájképei a múlt jövőbe szánt pozitív élettereinek romjai.
A ’70-es években épült futurisztikus épületegyüttes a mobilitást, a közösségi együttlétet és a magas életet kínálta a tajvani elit közönségének, amelynek rövid virágkorát az olajválság törte ketté. A falra ragasztott elhagyatott életterek negatív erőtérbe helyezik Fabricius fekete-fehér portréit, amely a jelen jövőbe szánt pozitív élethelyzeteinek gesztusai. Ki hogy látja magát tíz év múlva? A gesztusokba bekapcsolódik a remény és az orientáció funkciója, a lehető legidealisztikusabb és legkedvezőbb forgatókönyv felvázolása egy gesztusban. De lehet-e egy mozdulat utópisztikus? A „bármi lehetséges” gesztusait világunk gyorsuló változásai és krízisei merevítik mozdulatlanná.
Fabricius Anna doktori fokozatát médiaművészként 2015-ben szerezte meg a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen. Munkái többek között olyan hazai és külföldi kiállításokon, intézményekben és fotófesztiválokon jelentek meg, mint a budapesti Ludwig Múzeum, a Magyar Nemzeti Galéria, PhotoESPAÑA, Paris Photo, Łódź FOTOFESTIWAL vagy a Museum of Modern and Contemporary Art, Rijeka. Fabricius a kortárs magyarországi képzőművészet egyik legtöbbet utazó, rezidens programokon részt vevő, leginkább mobilis alkotója, aki 2012-ben dolgozott a bécsi MQ21-ben, 2015-ben az RU rezidenseként New Yorkban, majd a 2016-os lengyelországi rezidens tartózkodása után 2018 elejét Tajvanon töltötte. 2021-ben a drezdai Ostrale Biennale magyar rezidens résztvevője volt. Fotósorozatai több magángyűjteményben is megtalálhatók. Művészi gyakorlatában túlnyomórészt a csoport vagy közösség fogalmát, azok felépítését, kialakulását és az egyén szerepét kutatja fotó, videó és szöveges munkáin keresztül. Fabricius Anna jelenleg Budapesten él és dolgozik, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem óraadó tanára, 2021 szeptemberétől a TOBE Gallery képviseli.
Fabricius Anna második egyéni kiállítása a TOBE Galleryben április 19. és május 20. között tekinthető meg.
Borítókép: Fabricius Anna 12 gesztus – Harmadik gesztus, 2018 (Fotó: Fabricius Anna)
