A Palánta a northamptoni Helen Crevel hanginstallációja: egy nagy műanyagsátorban berendezett térben (amit a színházi olimpián a Mammut II. földszintjén állítottak fel), egy nő-dominálta lakásbelsőben ülhetünk le és hallgathatunk végig egy hanganyagot fejhallgatón keresztül. A hangfelvételen egy női hangot hallunk (a színházi olimpián választható volt, hogy angolul vagy magyarul), egy angol (bár változatos gyökerű) fiatal nő gondolatait, tudatfolyamát. A téma az anyaság, a gyerekvállalás, mégpedig a környezetvédelem, a fenntartható fejlődés tükrében. (Mint a Szinhaz.org ismertetője is elárulja, kutatómunkaként anya-lánya párosokkal interjúzott az alkotó.) A környezettudatos trendeknek és véleményeknek alaposan kitett hősnő azon gondolkodik, vállaljon-e gyereket, gyarapítsa-e tovább a túlnépesedett és a bolygót is elhasználó emberiséget.
Szülni vagy nem szülni: az itt a kérdés
A fő probléma a hanganyaggal, hogy felszínesebb nehezen lehetne, igazi gondolat nincs is benne. Helen Crevel deklaráltan azzal védekezik a szöveg konklúziójában, hogy nem válaszokat ad, csak kérdez, de sajnos azt is rosszul. A hősnőben egyszerűen csak lecsapódnak a környezettudatos vélemények (kb. facebookos kommentek komplexitásával artikulálva) a gyerekvállalásról, vagyis hogy
csak akkor szülj, ha nagyon biztos vagy benne, hogy akarod.
Ennél kisebb problémák is vannak a szöveggel: ha férfi írta volna, simán szexizmussal vádolnák, mivel a mindvégig bugyután fogalmazó (ez ihlette jelen cikk címét) hősnő egy mondaton belül gondolkodik arról, hol ebédeljen, és hogy szüljön-e (vagyis az alkotó szerint ez életszerű). Bár a hivatalos ismertető szerint a műalkotásnak a fogyasztói társadalom is témája, ez legfeljebb szinte önparodisztikusan jelenik meg abban, hogy hősnőnknek épp környezetbarát starbucksos pohárral a kezében jut eszébe, hogy az esernyőjét egy DM-ben hagyta.
Bár a Palánta még annyit sem állít, hogy ne szüljön senki, talán a legrosszabb üzenet is inkább elgondolkodtatott volna, mint ez a sekélyes elmélkedés. És mennyi mindenről szólhatott volna ez a mű: például hogy hogyan neveljük környezettudatosságra a gyerekeinket, és hogy egyáltalán hogyan legyünk mi is környezettudatosak, hogyan ne dőljünk be a világot már régóta teleszennyező multik zöld kampányainak (azaz igyunk inkább vizet, mint Coca-Colát), és egyáltalán hogyan kerüljünk el messzire olyan helyeket, mint az eme hanginstallációnak otthont adó konzumer-templom.
Amikor megérkeztünk a helyszínre, természetesen rögtön megtalált minket az ingyenes programok rákfenéje: egy tanár jó ötletnek tartotta elhozni a diákjait (nagyrészt fiúkat), akik magától értetődő természetességgel marháskodták végig a műsort.
Mondanám, hogy a tinédzserek ökörködése elrontotta az élményemet, de egyrészt nem volt mit elrontani, másrészt igazából ez így volt tökéletes, hibátlanul bemutatta, hogy ebben a formában süket fülekre találna még egy ennél sokkal értelmesebb üzenet is.
Programok, rekordok, riportok a Kultúrnemzet színházi olimpiai gyűjtőoldalán! Kattintson IDE!
Borítókép: Fotó az eseményről (Forrás: Szinhaz.org)
