Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a Magyar Nemzet
A műsor második felében – a zenei váltás után – a hölgyek léptek a közönség elé. Jól megkomponált, térformákat gyakran váltó koreográfiát mutattak be. Ám mozdulataik nem egészítették ki az előző harminc percben feltornyosult férfienergiát. A koreográfusi elképzelésnek megfelelően a lágyabb, nőies mozgás csak néhány csuklótekerésben nyilvánult meg.
A Luxuria kortárs kompozícióiból ugyanis kizárólag a finálészámokat választották ki, amelyekben a puskaropogás gyorsaságú lábmunka vált hangsúlyossá, nem pedig a flamenco változatos stílusai, mozdulatai. A gyors lépéseket viszont legtöbbször kifejezéstelen arccal, merev felsőtesttel, a has előtt összefonott kezekkel kellett a táncosoknak végrehajtaniuk. A „repülő formáció” ugyan nem, de az oldalra, széttárt tenyérrel kicsapott kezek ugyanúgy jellemezték a hölgyek táncát is, amelyet néhol kiegészített a fej felett, csuklónál visszahajlított kéztartás, amely leginkább egy speciális kung-fu mozdulat karikírozott verziójára hasonlított.
A helyzeten a vezető női és férfi táncos duettje sem javított, ahol a nemek közti kémia egész egyszerűen nem jött létre a mozdulatok egyhangú maszkulinitása miatt. A kortárs koreográfiák videókban látható líraiságát, finomságát, a zenével együtt lélegzést tehát sajnos nem tapasztalhattuk meg. A táncosok viszont egytől egyig bizonyították rátermettségüket és technikai tudásukat, valamint alázatukat a színházzal és a közönséggel szemben.
Az est igazi színfoltja az volt, amikor a közönség azt hitte, vége a műsornak, s a hangos taps alatt a zenészek és táncosok közösen a játszótér elejére vonultak, kis félkört alkotva. Itt egy olyan improvizációval zárták a műsort, amely valóban megidézte a spanyol városokban látható spontán utcán zenélést, közös táncot.
A zenészek és táncosok egymásnak felelgetve hívták ki egy-egy társukat a félkör közepére. Nemcsak a táncosok, hanem a zenészek is táncra perdültek – kiderült, egy ilyen társulatban a gitáros és énekes sem szégyenkezhet, ha táncra kerül a sor.
Programok, rekordok, riportok a Kultúrnemzet színházi olimpiai gyűjtőoldalán! Kattintson IDE!
Borítókép: A flamenco táncestet élő zene kísérte (Fotó: Kisvárdai Várszínház/Ráthonyi Ráhel Sára)
A Magyar Nemzet konzervatív, nemzeti-kulturális hetilap, amely nemcsak híreket közöl, hanem értelmezi is a világot. Hiteles szerzőkkel, mélyebb összefüggésekkel és időtálló gondolatokkal segít eligazodni a közélet, a kultúra, a történelem és a mindennapi élet kérdéseiben.
„Előbb választást kell nyerni, aztán mindent lehet!”
A Magyar Nemzet konzervatív, nemzeti-kulturális hetilap, amely nemcsak híreket közöl, hanem értelmezi is a világot. Hiteles szerzőkkel, mélyebb összefüggésekkel és időtálló gondolatokkal segít eligazodni a közélet, a kultúra, a történelem és a mindennapi élet kérdéseiben.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.
