A viharral dacolt a spanyol flamenco társulat

A Bacelona Flamenco Ballet Kisvárdán lépett fel a színházi olimpia meghívottjaként. Június 22-én Szombathelyen léptek fel, 23-án Kisvárdán, ma pedig a gyulai közönség láthatja őket. A Luxuria című előadásról írtam volna, de az valójában nem valósult meg – a szabadtéri rendezvényt teljesen elmosta a hirtelen kerekedett vihar. A szervezők rögtönzésének, találékonyságának és a társulat profizmusának köszönhetően azonban a nézőknek nem kellett üres szívvel távozniuk.

Fotó: Kisvárdai Várszínház - Ráthonyi Ráhel Sára

A hölgyek néha kecses csuklómozdulatokat is használtak. (Fotó: Kisvárdai Várszínház/Ráthonyi Ráhel Sára)

A műsor második felében – a zenei váltás után – a hölgyek léptek a közönség elé. Jól megkomponált, térformákat gyakran váltó koreográfiát mutattak be. Ám mozdulataik nem egészítették ki az előző harminc percben feltornyosult férfienergiát. A koreográfusi elképzelésnek megfelelően a lágyabb, nőies mozgás csak néhány csuklótekerésben nyilvánult meg.

A Luxuria kortárs kompozícióiból ugyanis kizárólag a finálészámokat választották ki, amelyekben a puskaropogás gyorsaságú lábmunka vált hangsúlyossá, nem pedig a flamenco változatos stílusai, mozdulatai. A gyors lépéseket viszont legtöbbször kifejezéstelen arccal, merev felsőtesttel, a has előtt összefonott kezekkel kellett a táncosoknak végrehajtaniuk. A „repülő formáció” ugyan nem, de az oldalra, széttárt tenyérrel kicsapott kezek ugyanúgy jellemezték a hölgyek táncát is, amelyet néhol kiegészített a fej felett, csuklónál visszahajlított kéztartás, amely leginkább egy speciális kung-fu mozdulat karikírozott verziójára hasonlított.

A helyzeten a vezető női és férfi táncos duettje sem javított, ahol a nemek közti kémia egész egyszerűen nem jött létre a mozdulatok egyhangú maszkulinitása miatt. A kortárs koreográfiák videókban látható líraiságát, finomságát, a zenével együtt lélegzést tehát sajnos nem tapasztalhattuk meg. A táncosok viszont egytől egyig bizonyították rátermettségüket és technikai tudásukat, valamint alázatukat a színházzal és a közönséggel szemben.

Az est igazi színfoltja az volt, amikor a közönség azt hitte, vége a műsornak, s a hangos taps alatt a zenészek és táncosok közösen a játszótér elejére vonultak, kis félkört alkotva. Itt egy olyan improvizációval zárták a műsort, amely valóban megidézte a spanyol városokban látható spontán utcán zenélést, közös táncot. 

A zenészek és táncosok egymásnak felelgetve hívták ki egy-egy társukat a félkör közepére. Nemcsak a táncosok, hanem a zenészek is táncra perdültek – kiderült, egy ilyen társulatban a gitáros és énekes sem szégyenkezhet, ha táncra kerül a sor.

Programok, rekordok, riportok a Kultúrnemzet színházi olimpiai gyűjtőoldalán! Kattintson IDE!

Borítókép: A flamenco táncestet élő zene kísérte (Fotó: Kisvárdai Várszínház/Ráthonyi Ráhel Sára)