Bűnbakképzés célpontjává tett vízügyesek

Megkövetés és bocsánatkérés hiányában önmagának állít emlékművet a vízügyi szakma. Nagyjából így lehetne összefoglalni annak Vizeink és halaink című érdekfeszítő és hiánypótló interjúkötetnek a lényegét, amely szakemberek megszólaltatásával igyekszik átfogó képet adni hazánk folyó- és állóvizeit, ökológiai helyzetét érintő problémákról, a vízügyes szakma múltbeli és jelenlegi vezetőiről és törekvéseikről.

Erény és bűn kéz a kézben

És kétségtelen tény az is, hogy a társadalmi megrendelésre megvalósított nagy tájátalakítás során számos hibát is vétettek a XIX. század vízmérnökei (akkori nevükön kultúrmérnökei) – de mutasson valaki egy szakmát, amely esetében nincs hová fejlődni! Vásárhelyiék valóban túl szűkre szabták például a Tisza árterét, mert a földéhség nyomása alatt engedtek az akkori hatalmasoknak és ez ma nehezíti az árhullámok levezetését. És valóban sok beavatkozás következményét nem gondolták át kellően. Erre vezethető vissza például a Homokhátság kiszáradása, amelyet a jelenkori és a jövő nemzedéknek muszáj lesz vízmegtartással, a Duna alföldi szakaszának valamilyen formában, de visszaduzzasztással, gravitációs működésű öntözőcsatorna-hálózat kiépítésével orvosolnia. Duzzasztásról, fenékküszöbökről, pláne vízlépcsőről, vízenergiáról persze ma még mindig csak suttogva szabad beszélni a hazai nyilvánosságban, mert sokszor még mindig annak van igaza, aki hangosabban kiabálja olcsó frázisait. A hozzáértők ezzel nem tudnak versenyezni, mert a komoly dolgok nem kommunikálhatók kétbites nyelvezetben. 
Ferencz Rezső: Vizeink és halaink című könyve ezért is rendhagyó. A kiadvány műfajilag interjúkötet, amelyben a szerző közel hasonló kérdéseket tesz fel az ország legfontosabb tizenhárom vízügyi szakemberének: az országos vízügyi főigazgatónak (Láng Istvánnak) és tizenkét vízügyi igazgatóság vezetőjének, akik kendőzetlen őszinteséggel vallanak a felelősségi körükbe tartozó térség vízügyi közelmúltbeli és jelenlegi problémáiról és a folyamatban lévő munkálatokról, terveikről. 
A székesfehérvári központú Közép-dunántúli vízügyi igazgató, Csonki István például a 2010-es vörösiszap-katasztrófa kapcsán elmeséli, hogy milyen módon sikerült megakadályozniuk, hogy a maró, lúgos szennyezés a Dunát elérve kárt tegyen a vízi élővilágban. Beavat abba is, hogy ma milyen megoldásokat kíván a Velencei-tó, a Balaton vízszintjének és vízminőségének biztosítása. 

A békésszentandrási vízlépcső (részlet a könyvből). Fotó: Bujdosó Szabolcs

A Dél-dunántúli igazgatóság vezetője, Bencs Zoltán a 2022-ben indult ős-Dráva projektről, az Ormánság vízpótlását célzó talajvízszint-emelésről, míg a szombathelyi Gaál Róbert Nyugat-dunántúli vízügyi igazgató a Rába-habzásról, a nyugati végeken gyakori villámárvizek elleni záportározós védekezésről, a mérnöki szempontból is párját ritkító Kis-Balaton vízvédelmi rendszerről, a Balaton-mentő program sikeréről nyilatkozik. 
Egészen más problémák aggasztják a Felső-Tisza-vidék vízügyi igazgatóját, Bodnár Gáspárt, aki rámutat arra, hogy a terület 3200 kilométernyi öntözőcsatornájának kilencven százaléka ma kiszáradt, elhanyagolt állapotban van ahelyett, hogy növelnék az agrárium versenyképességét, javítanák a talajvízháztartást. Emellett súlyos, megoldásért kiáltó gond, hogy az egy-két nap alatt akár tíz-tizenegy méteres szintemelkedést produkálni képes Tisza és mellékfolyói gyakori árvízzel fenyegetik a térséget. A Nyírség vízpótlása már elindult, de egy komplex rendszer kiépítésére volna szükség árvíztározókkal, a belvízelvezetést és öntözést egyaránt szolgáló csatornák rehabilitációjával, naperőművek energiájával üzemelő szivattyútelepekkel. Hasonló problémákról és megoldási módokról beszélnek a Dunától keletre eső valamennyi vízügyi igazgatóság szakemberei a Debrecentől Szolnokon, Gyulán és Szegeden át Bajáig. 

 

A vízügyes nagy öregek

Az ország legérdekesebb vízügyi létesítményeit ismertető, azokat légi felvételen is bemutató kötet emellett emléket állít a „vizes” szakma háború utáni 166 doyenjének, valamint megszólaltatja az ágazatban működő, az innovációk iránt fogékony beruházó, kivitelező, környezetvédelmi és vízi közmű szolgáltatásokkal foglalkozó vállalkozások vezetőit, több elkötelezett polgármestert és horgásztavak működtetőit. 
A kötetben megszólalók egyöntetűen szemléletváltozásról beszélnek. A világéról is, a sajátjukéról is. Bár többségük műszaki ember, a természetvédelem iránti elkötelezettségükhöz a leghalványabb kétség sem férhet, ami akkor is igaz, ha tagadhatatlanul előfordulnak szakmai súrlódások a környezetvédelmi hatóságok, a Nemzeti Park Igazgatóságok, illetve vízügyi igazgatóságok képviselői között. Ők együtt azok, akik nem csak azt tudják megmondani, hogy mit kellene elérni, hanem azt is, hogy hogyan lehetséges. Mert a fotelszakértőkkel ellentétben ők ezt tanulták. Még ha a kommunikációs térben lenne is hová fejlődniük.
Ferenc Rezső (szerk.): Vizeink és halaink, Nemzeti Értékek Könyvkiadó, Szeged,  2023. 320 oldal, ára: 12 600 forint