Hamarosan cédén is megjelenik a Budapest Bártól a Tíz után

Hamarosan cédén is megjelenik, de a Budapest Bár Youtube-csatornáján már most megismerhető a csapat legújabb, sorrendben kilencedik stúdióalbuma, a Tíz után. Rászántuk azt a háromnegyed órát, és úgy találtuk: változatos és leleményes, hangulat- és érzelemgazdag anyagról van szó. Nemcsak olvasásra, de zenehallgatásra is hívó recenzió következik, tételről tételre!

20191211 Debrecen fotó: Kiss Annamarie KA Hajdú-Bihari Napló Az év végén 12. születésnapját ünneplő Budapest Bár zenekar a Kölcsey Központban adott koncertet. Fotó: Kiss Annamarie/Hajdú-Bihari Napló

A színpadon Frank (Torma Gábor) a Budapest Bár 2021. októberében, Győrben adott koncertjén. Fotó: Huszár Gábor/Kisalföld

De a péntek-szombat esték könnyed, felszabadult hangulata után megismerhetjük a hétköznapok próbatételeit is. A Boksz című, 1980-as Presser – Dusán-szerzemény ugyanis 

legalább annyira szól a ringben folytatott küzdelem, mint az azon kívüli érvényesülés szabályairól.

 Ki vitatná mindezt az olyanok hallatán, mint hogy „Rá se ránts, ha a tömeg zúg, / a fontos ember az, aki súg, / és könnyen nyersz, hogyha megbecsül, / aki az asztal mögött ül”. A Rackajamből ismert Ferenczi György előadásában jól kijön ez a kettősség. A feldolgozás gyorsan pergő, alapvetően vagány szám lett – szerethető, csakúgy, mint az eredeti, bár annál valamivel lágyabb.

Az Alone Again (Naturally) az album első angol nyelvű dala. Egy ír előadó, Raymond O’ Sullivan szoft rock slágeréről van szó, amely megjelenésekor – 1971-ben – komoly sikert aratott. Szövege egy, a magányossága miatt elkeseredett ember gondolatait és érzéseit mutatja be. 

És mert a benne megszólaló lírai én egy ponton az öngyilkosságot fontolgatja, később számonkéri Istentől, miért hagyta el őt, végül elárulja, hogy a szülei meghaltak, a számot többen minden idők leglehangolóbbjai között tartják nyilván.

A Budapest Bár verziójában nem férfi adja elő, hanem nő: Ferenczi Bora, a már említett Ferenczi Gyuri lánya. Szomorkás hangja remekül kiemeli a dal uralkodó érzését, és a hallgató – amellett, hogy felidéződhetnek benne saját veszteségei – egy idő után azon kapja magát, hogy komolyan megsajnálta azt az elesett, sokat szenvedett alakot, akit a dal megszólaltat.

A Lelakatolt emlékek szintén saját szerzemény: egyéb formációk mellett a Hiperkarmában is játszott Frenk (Torma Gábor) kompozíciója. Feltehetőleg azért közvetlenül az Alone Again (Naturally) után kapott helyet az albumon, hogy oldja annak hatását: csendes optimizmust hordoz.

A színpadon: Németh Juci, aki fuvola-, de füttytudását is megmutathatta a Fülemüle feldolgozásban. Fotó: Facebook

A következő tétel, a Fülemüle a lemez egyik meglepetése: egy Weöres Sándor-vers, Szörényi Szabolcs zenéjével, és eredetileg az Ismeretlen ismerős című, 1989-es magyar gyerekfilm betétdala volt. „Fülemüle, fülemüle, gyönyörű madár / szólal, szólal, szólal már”, kezdődik a szövege, hogy azzal fejeződjön be, hogy „hallgat, hallgat, hallgat már”.

A ’89-es verziót Halász Judit adta elő, a most tárgyalt verziót az Anima Sound Systemben feltűnt Németh Juci énekli. A Budapest Bár Fülemüléje élénk tempóban indul, majd még gyorsabbra vált, és egy ponton füttyszó is felhangzik benne – 

könnyen megjegyezhető és együtt énekelhető sláger lett, alighanem a koncertek egyik legnagyobb közönségkedvence lesz majd.

A Boldogság (Isten hozott) egy francia sláger magyarítása, a szöveg a Kistehén zenekar frontembere, Kollár-Klemencz László munkája, és ő az énekes is. Sajátosan artikuláló, karcos férfihang által előadott, helyenként fájdalmas, helyenként szilaj táncdalról van szó, és bár van megszólítottja, a hallgató sejti: a lírai én önmagát is biztatja a másnak címzett sorokkal.
Az album második felét a People Are Strange nyitja, amely – mint azt a rajongók bizonyára álmukból felkeltve is fújják – eredetileg a The Doors 1967-es stúdiólemezén jelent meg. Jim Morrison elidegenedésről és kívülállásról szóló dalszövegéhez Robert Krieger annak idején zenés színházi produkciókat idéző muzsikát komponált, melyben a Budapest Bár feldolgozásában tangóharmonika és hegedű dominál. A Quimby-ből ismert 

Kiss Tibor előadása jól értékelteti Morrison alapélményét, miszerint az emberek – olykor, bár talán nem is annyira ritkán – bizony furcsák.

A színpadon: Kiss Tibor. Fotó: Facebook

A következő tétel szintén angol nyelvű. A Maniac 1983 harmadik legjövedelmezőbb amerikai filmje, a Flashdance betétdalaként tett szert komoly ismertségre. Így egy lányról szól, aki mániákusként, már-már őrültként viselkedik a parketten, és úgy táncol, ahogy addig sosem. (Mindez remekül illik a film történetéhez, csakhogy 

a dal szerzői eredetileg egy sorozatgyilkosról szóló számot szerettek volna írni – a „Maniac” cím például erre utal –,

 csupán az után változtatták meg a tartalmát, hogy a Flashdance producerei eldöntötték: a számot felhasználják a filmhez.)

A Szűcs Krisztián énekelte feldolgozásban eltűnt az eredeti változat diszkós hangulata, de változatlanul táncra csábít, vagyis: hatásos, működőképes verzió készült.

A Találkozás egy régi szerelemmel – szükséges-e említenünk? – Kovács Kati 1975-ös dala. Jelen verzióban Mező Misi, a Magna Cum Laude énekese áll a mikrofon mögött, csak a refrénben hallható női háttérvokál. Az énekes barátságos orgánuma, valamint az élénk tempójú, latinos hangulatú zongorafutamok miatt 

a Budapest Bár dala jóval gyorsabb és vidámabb, mint a Kovács Kati-féle, már csak azért is, mert úgyszólván teljesen hiányzik belőle annak befejezettséget sugalló, lemondó attitűdje.

A színpadon: Rutkai Bori. Fotó: Facebook

És ezzel még nincs vége az egykor meghatározónak, ikonikusnak számító slágerek sorának: jön a Hamvadó cigarettavég, amely 1942-ben – és persze az utána következő években – Karády Katalin előadásában égett bele több nemzedék memóriájába.

Sikerét nem csak annak köszönheti, hogy előadója akkoriban az ország egyik legnépszerűbb színésznője volt, de részben annak is, hogy a benne megszólaló líra én 

egyértelmű párhuzamot von a címben szereplő nikotinrudacska és saját maga, saját sorsa között:

 „Kis cigaretta, te hidd nekem el, / hogy engem is csak égve dobtak el”.

Jelen feldolgozás azonban nem kesernyés panaszdal, hanem élénk tempójú, megmozgató – értsd: táncra hívó – dal, Rutkai Bori mosolygós hangjával kiegészítve. Parádés zenei átértelmezés!

A Budapest Bár (a mikrofonnál: Szűcs Krisztián) 2023. februárjában Veszprémben. Fotó: Penovác Károly/Veszprém Megyei Napló

A következő tétel, a Something Stupid a hatvanas évek Amerikájában hangzott fel először, és nagyjából arról szól, hogy egy ígéretesen induló kapcsolatot is megzavarhat egy elsietett, vagy nem megfelelő módon előadott szerelmi vallomás. Frank Sinatra és lánya, Nancy már 1967-ben elkészítették belőle a maguk verzióját, az ezredforduló előtt világra jötteknek pedig nyilván Robbie Williams és Nicole Kidman 2001-es verziója ugrik be először.

Előbbi rácsodálkozós, együtt andalgós, utóbbi kissé patetikus és édeskés. Farkas Róbert csapata valami mást hozott ki belőle: a Németh Juci és Szűcs Krisztián énekelte dalból azt hallatszik ki, hogy

 talán mégsem okoztak, okoznak akkora törést azok az ostoba szavak.

A záró tétel az Utánam a vízözön, melynek eredetijével Poór Péter hívta fel magára a figyelmet az 1967-es Táncdalfesztiválon. A dal a szakítás utáni csalódottságot érzékelteti, markáns hangulat- és tempóváltásokkal: „Akivel együtt jártam, / sajnos, tegnap óta nem köszön. // Ez kellett csak, / és már nem hiányzott semmi más, / tudom, hogy engem vádol, / mindig én lehetek csak hibás”.

A Budapest Bár verziójában Tóth Vera adja elő mindezt, és az eredetinél valamivel keserűbb – a kibékülés és folytatás lehetőségét gyakorlatilag elvető –,

 sírva vigadós szám lett belőle, melyből helyenként a Kusturica-filmekből ismerős, balkáni punk életérzést árad.

 Igazán emlékezetes lezárás!

A Budapest Bár koncertje az Akusztik legendák című műsorban

Aki tehát elfogadja az invitálást, és meghallgatja a lemezt, az – a nyitó dalban elhangzó meghívással ellentétben – nem pusztán Apátiába juthat el, de más tájakra, más vidékekre is. Az album így az újonnan csatlakozóknak olyan, mint egy ingerekben, élményekben és ráismerésekben gazdag, örömteli (zenei) utazás, a régi rajongóknak pedig megnyugtató bizonyíték, hogy a csapatban változatlanul van spiritusz, és igazán jó abban, amit csinál.

Így vagy úgy: a Tíz után tíz előtt is remekül hallgatható – szép munka volt, hölgyek, urak!

Borítókép: A Budapest Bár csapata 2019. decemberében, Debrecenben. Fotó: Kiss Annamarie/Hajdú-Bihari Napló.