Noha a kezdés nyolc órára volt hirdetve, egy órával a közzétett időpont előtt hosszú sor kanyargott a kapuk előtt. Az elsőnél az oltási igazolványokat ellenőrizték – nem olvasták le a rajtuk lévő QR-kódot, elég volt csupán felmutatni a plasztikkártyát –, a másodiknál a táskákat, hátizsákokat, harmadiknál zajlott a beléptetés.
A következő megállót – immár az aréna falai között – a büfék előtt iktatták közbe azok, akik nem szerették volna üres kézzel elfoglalni a helyüket. A kiszolgálás tempóját lassította, a kialakuló sorok hosszát viszont növelte, hogy a biztonsági előírások értelmében PET-palackot nem lehetett bevinni a nézőtérre, ezért az eladók nyomban felbontották, és repoharakba (nem pusztán egyszer, de többször használható műanyag poharakba) töltötték a helyben megvásárolt ásványvizet, üdítőt, egyebeket.
(Az említett ivóalkalmatosságok darabja háromszáz forintba került, ami két ember esetében hatszáz forinttal dobta meg a számla végösszegét, de ez úgyszólván meg sem látszott rajta: egy ásványvíz, egy kóla és két unicum összesen 4910 forintot kóstált.)
Akinek még akadt költeni való pénze – két, az énekes fotója előtt szelfiző hölggyel szemben – háromezerért beszerezhette Charlie 2020-as, Mindenen túl című albumát is, hogy a nézőtéren szembesüljön vele: egyelőre háromnegyedig telt meg az aréna.
Noha az előzenekar, az Ivan & The Parazol frontembere többször elmondta, mennyire meghatározó volt számukra Tátraiék és Charlie zenéje, ezért sokat jelent nekik, hogy most előttük melegíthetik be a közönséget, a hallgatóság – jól érzékelhető módon – nem rájuk volt igazán kíváncsi.
Fél kilencre viszont eltűnt az addig üresen maradt ülőhelyek többsége, úgyhogy amikor a lámpák narancsos fénybe borították a színpadot, és a Tátrai Band belekezdett ’89-es bemutatkozó lemezének címadó dalába, az aréna gyakorlatilag megtelt.
A lehengerlőre sikeredett Illúziók nélkült – talán a hangulati egység miatt – az Ördögi szimpátia (a Rolling Stones-féle Sympathy for the Devil magyarított változata) követte, majd a ’94-es dupla album központi tétele, az Utazás az ismeretlenbe következett. A csapat ezek után három szám erejéig – Az utolsó dominó, Valahol, valamikor, A bulinak vége – időzött a ’89 és ’94 közötti időszak albumainál.