Látványos, a Kis-Magyarország táncaiból és dalaiból összeállított fűzért kínál idényzárásként a Kárpát-medence egyik legrangosabb hivatásos népi együttese. Fennállásának 33 éve során legfeljebb szórványosan nyúlt az Erdélyen túli népi hagyományokhoz, ezúttal azonban a Felvidék, Kárpátalja, Bukovina és a magyar Alföld hagyományvilágával ismerteti meg a nézőt a társulat új, Hazától hazáig című előadása.
A kezdeményezés Virág Endre igazgató nevéhez fűződik, aki az egy évvel ezelőtti beiktatása után nem sokkal megkezdte pályázata ama pontjának életbe léptetését, miszerint a táncszínházi produkciók mellett az együttes programjában hangsúlyos szerepet kapjon a minőségi, ugyanakkor ismeretterjesztő szórakoztató jelleg is. Ebben az elképzelésben találtak egymásra az Örökös Aranysarkantyús és Junior Prima-díjas Módos Máté és Módosné Almási Berta Csilla rendező-koreográfus házaspárral.
A Hazától hazáig című előadást egyfajta táncos barangolásnak tekintik, amelynek során elvezetik a nézőt Somogytól az Al-Duna mentére, a hortobágyi pusztaságra, Palócföldre, Gömörbe, a székely felmenőkkel rendelkező Viskre, búcsúzóul pedig visszakanyarodnak az Alföldre.
A zárójelenet abszolút premier, hiszen – az alkotópáros filozófiájának megfelelően – egy kevésbé ismert és feldolgozott település folklórjából is merítettek, így most már a békési Szeghalom öröksége is felkerült a hivatásos együttesek „térképére.” Hasonló kuriózumnak számít a nagypaládi cigányverbunk, a magyar-ukrán-román határháromszögben fekvő település folklórja ötvözi a különböző külső hatások minden lenyomatát.
Módos Máté rendkívüli lehetőségnek és kegynek tartja, hogy elképzeléseit kompromisszumok nélkül megvalósíthatta. Az összességében hat héten át zajló próbafolyamat alatt igyekeztek minél közelebb menni az erdélyitől eltérő táncdialektusokhoz, hiszen az ugrós táncok például jelentős mértékben különböznek az erdélyi táncok mozdulatsoraitól. Míg a Háromszék táncosai szinte anyanyelvi szinten ismerik és művelik az erdélyi és a moldvai táncokat, az új előadás abban a tekintetben is kihívást jelentett a számukra, hogy az eddigiektől eltérő tánctechnikai követelményeknek kell eleget tenniük. Archív filmek segítségével dolgozták ki a legapróbb részleteket is, így a rendező és a társulatigazgató – maga is egykori táncos – egyöntetűen állítja: a produkció közönség és szakma számára egyaránt autentikus és minőségi megjelenítést valósít meg. A zenei szerkesztésben is jelentős szerepet vállaló Heveder zenekar játéka nagyban emeli az előadás színvonalát.
Az előadást nem „zavarják” figyelemmegosztó díszletek, a zene, a tánc, a rendkívül gazdag és változatos viselet és a kellékek önmagukért beszélnek. Mivel a Háromszék repertoárjában eddig alig szerepeltek kis-magyarországi táncok, így ezzel az alkalommal hét új rend viselettel gazdagodott az együttes kelléktára, benne különleges női pillékkel, csepeszekkel, somogyi és hortobágyi kalapokkal, juhászbotokkal, fokosokkal és üvegekkel.
Egy hivatásos együttesnél első egész estés előadását jegyző Módos Máté azt reméli, hogy a produkcióval sikerül érzékeltetni azt a folyamatot is, amely az elmúlt száz esztendő során alaposan átalakította a magyar közösségek összetételét és lakhelyét. A kényszerű vándorlások, ki- és betelepítések a folklórunkat is módosították, a hazából új hazába érkező eleink „utazásában” való részvételt tudatébresztőnek is szánják az alkotók.
A Háromszék Táncegyüttes a következő évadban három újabb bemutatót tervez, közülük a Munkácsy-emlékév alkalmából eltáncolandó képek produkciója egészen különösnek ígérkezik.
Borítókép: A Háromszék Táncegyüttes Hazától hazáig című előadása (Fotó: Kátai Jocó)
