– Hogyan lett a Rijekai Balett fotográfusa?
– Kezdetben a fotózás nálam is, mint számos szakmabelinél, csak hobbiként indult. Mivel magam is sok évig néptáncoltam, ez az érdeklődésem is adott volt. Pesten kezdtem el egy hiphopcsapatot fényképezni, majd amikor férjemmel egy ideig Oroszországban éltünk, ott is megörökítettem táncos jeleneteket.
Amikor Rijekába költöztünk, megismerkedtem több itteni balettossal, akik közül az egyikük a társulat vezetője lett. Véletlenül látták meg az általam készített fotókat és megtetszettek nekik. Hamarosan felkértek, hogy készítsek az ő próbáikon is felvételeket. Végül olyan jól sikerült a közös munka, hogy közel nyolc éve már a társulat hivatalos fotósaként dolgozom.
– Milyen tapasztalatokat szerzett ezt követően az itteni munka során?
– Kezdettől elvarázsolt a balettosok világa, fantasztikus volt számomra a környezet, a próbákon felcsendülő, elbűvölő zongoramuzsika. Szerintem leginkább az segít a munka során, hogy táncoltam egész életemben, így a műfaj szeretete és a tudás összekapcsolódik, van rálátásom arra, hogy melyik lépés miként fog végződni, mi után következik, mely mozdulatokat lehet a legszebben fényképen megörökíteni.
– Hogy élte meg a Rómeó és Júlia című előadás fotózását?
– Színházi fotósként nagy kihívást jelent, hogy a színpadon gyakran nem elég a fény, ami próbára teszi a technikai rátermettségünket, hiszen muszáj hosszabb záridővel és magasabb ISO-érzékenységgel fotózni, ami a képminőséget gyengíti, a pillanatnyi mozdulatokat pedig így pláne nem egyszerű elkapni.
A Rómeó és Júlia esetében viszont szerencsére rendelkezésre állt elegendő fény, így könnyebben lehetett szép, érzékletes felvételeket készíteni. Törekedtem visszaadni a színpadon megteremtett romantikus, mégis modern hangulatot.
