Tizenhat hagyományőrző csoport több mint kétszáz hagyományőrzője hadijátékon eleveníti fel a gyulai vár 1566-os ostromának valós eseményeit a Gyulai Végvári Napokon. Az összecsapás azért is érdekes, mert a mintegy tizenötszörös túlerőben lévő oszmán hadsereg ostromolta az erődítést, a várvédők mégis igen hosszú ideig, nagyjából két hónapig kitartottak. Az egykori történéseket élőben Csikány Tamás hadtörténész, nyugállományú dandártábornok kommentálja majd. A hadijáték során a filmekben is használatos pirotechnikai speciális effekteket, lövéseket, becsapódásokat megjelenítő termékeket, fényeffekteket és fütyülő csöveket vetnek be a realisztikus hatás eléréséért. Hogy a robbanások még látványosabbak és élethűbbek legyenek, lisztet és virágföldet is használnak.
A XVI. században a gyulai erődítmény Eger és Szigetvár mellett a három legjelentősebb végvár egyike volt. Kerecsényi László és mintegy 2-2,5 ezer várvédője hősi tettet hajtott végre azzal, hogy a nagyjából tizenötszörös túlerővel szemben a magyar hadtörténetben páratlanul hosszú ideig, 63 napon át tartotta a gyulai várat. Összehasonlításképpen érdemes tudni, hogy Dobónak és katonáinak 38 napig kellett kitartania Egerben, Zrínyi pedig 34 nap után tört ki embereivel Szigetvárról.
Az ostromnak Kerecsényi László várkapitány és Pertev pasa, Szulejmán sógora megállapodása vetett véget: a várbeli készletek fogyása és a kitörő vérhasjárvány miatt, szabad elvonulás fejében adta át a várat a magyar hadvezér. A törökök azonban megtámadták a kivonuló sereget, az emberek többségét megölték vagy fogságba hurcolták. Kerecsényit láncra verték, előbb a szigetvári török táborba, majd Nándorfehérvárra vitték, ahol kegyetlenül megkínozták és néhány hónapnyi rabság és kiszabadításának eredménytelen kísérletei után végül kivégezték.
Habár manapság úgy tűnik, a vár egészen valószerűtlen helyen, az Alföld síkságának közepén áll, fontos megjegyezni, hogy ez a terület közel ötszáz éve a Fehér-Körös árterén helyezkedett el. A folyóból kisebb mellékágak jöttek létre, amelyek így szigeteket alkottak a környéken. Az egyik ilyen vízmentes szigeten épült fel Gyula települése, míg a másikon a vár. Mivel a környéken nincs megfelelő kőzet, így a helyben készült és égetett téglák szolgáltak építőeszközül. A vár igazi erősségét a környező mocsaras vidék sajátossága adta: nagyon nehéz volt megközelíteni.
A gyulai vár egyébként nem csak a végvári napokról ismert, hiszen már hatvan éve tartanak a Várszínházban színházi szemlét nyaranta.
