Édesapja kutatómérnökként dolgozott, és az ötvenes években szűkösen élt a család a családfő fizetéséből. Ezért édesanyja, aki tanult varrónő volt, egy kis szalont működtetett otthonukban. – Ő készítette a ruhákat a barátnőinek, vagy ismerősöknek megrendelésre, így én a cérnák, szabásminták és gombok között nőttem fel. Rengeteget játszottam röltexeset, babaruhákat varrtam – így emlékszik Hampel Katalin gyermekkorára.
Az édesanyjától örökölt tehetséget hamar felfedezte a család és ő maga is. – Kiskoromtól kezdve tudtam, hogy üzletet szeretnék nyitni. Lett egy barátnőm később, akinek volt akkor egy kis népművészeti boltja: vele összefogtam, és elkezdtük gyűjteni a régiségeket. Ekkor nyitottam meg első üzletemet a Párizsi utcában – meséli a divattervező, hogyan jött létre a Belvárosban a külföldieknek szánt, piaci hangulatot idéző boltocska, ahol kincseket lehetett kapni.
Nem sokkal később, a piacokat járva rádöbbentek arra barátnőjével, hogy régi textíliák, viseletek hánykolódnak ezeken a helyeken. Ekkor elkezdték ezeket a darabokat felvásárolni és átalakítani – valahol itt kezdődött a Hampel Katalin Szalon története.
Budapest Belvárosának sétálóutcájában közel harminc éve dolgozik együtt ugyanaz a csapat divattervező szalonjában. A már összeszokott társaság napról napra a kulturális örökségünk átmentésén, a régi magyar viselet újraélesztésén dolgozik. – Hosszú évek óta próbáljuk újra divatba hozni ezt a gyönyörű szép értéket, a népviseletet – hangsúlyozza a szalon tulajdonosa. A ruhák egyik különlegessége a jó minőségű anyaghasználat és a pontos varrástechnika mellett, hogy a varrodában hosszú ideig készítik a varrónők.
Nálunk egy kabát több mint egy hét alatt készül el, míg egy ruhagyárban két óra alatt: ebből is látszik az igényesség
– emelte ki a tervező.
A magyar népviselet régmúltra tekint vissza. A ruhadarabok készítése nagy jelentőséggel bírt a családok lánygyermekei számára. Ők készítették ugyanis azokat a mindennapi és alkalmi ruhákat is, amit férjhez menetelük után viseltek.
Meg volt szabva a különböző paraszti rétegeknek, hogy a szegény parasztlánynak mennyi kellett, és mennyi a gazdagnak. Addig nem is mehettek férjhez, ameddig ez nem készült el, majd az esküvő előtt egy szekéren körbehordták a faluban, hogy lássák, kié a legszebb
– mesélte Hampel Katalin.
A magyar népviselet a magyarság hagyományos öltözködési módja, amelynek tizenhárom jellegzetes vidéke van: Kalotaszeg, Galga-mente, Kalocsa és az Ormánság, Nagylóc, Matyóföld, Hosszúhetény, Hollókő, Kazár, Sárköz, Székelyföld, Torockó, Püspökbogád.
A magyar viselet Európa leggazdagabbja, mert volt népviseletünk és nemzeti viseletünk. A népviselet ahány falu, ahány tájegység, annyifajta volt. Ezek attól különlegesek, hogy sosem keverték más falvak népviseletével
– emelte ki a divattervező.
Ezeket az ötszáz éves viseleti hagyományokat szeretnék a szalon munkatársai saját tervezésű ruháikon feleleveníteni, és ma hordható, divatos formában reprezentálni. A legfontosabb, amit szem előtt tartanak, hogy semmi ne legyen jelmezszerű, és minden ruhán szerepeljen egy akár csak apró motívum, derült ki a díjnyertes tervező elbeszéléséből.
A szalon megalakulásakor Hampel Katalin megfogalmazott a cégének egy szlogent, amivel minden kor nemzedékét meg tudja szólítani és felhívhatja a figyelmet az öltözködési hagyományokra: „A régi viseleti hagyományok felelevenítése, ma hordható divatos formában.”
Hampel Katalin mindennapi munkáját hívhatjuk egyfajta missziónak is, de mindenképpen boldogságot is jelent számára a munka. Erről árulkodik az a jól összeszokott csapat is, ami hosszú évek óta azon dolgozik, hogy átörökítsék népművészeti kincseinket és hazánk jó hírét vigyék. – Mi, magyarok legyünk nagyon büszkék a magyarságunkra, a viseletünkre, a hazánkra – tette hozzá a tervező.
Hampel Katalin számos divatbemutatót tartott Ausztriában, az USA-ban, Törökországban, Hollandiában, Belgiumban és Barcelonában egyaránt.
