A kellemes hangulatú szuterénben, ahol a Fricska 2.0 van, épp az ebéd és a vacsora közötti békés időszakban találom magam, amikor a személyzet épp feltöltődik az esti pörgésre. Itt ugyanis a kiszolgálás minősége az egyik kritikusan kézben tartott pont. Tamás Tibor a frissen újrainduló étterem kapcsán nem rejti véka alá azt, hogy mivel rengeteg a pályaelhagyó vendéglátós, folyamatos keresés mellett sikerült a tökéletes csapatot összerakni. − Az étterem zökkenőmentes működéséhez elengedhetetlen a tökéletes szerviz, illetve az, hogy a placcon és a konyhában is meglegyen a jókedv, a nyitottság és az vendégszeretet. Ez különbözteti meg a fine diningot a szokványos étteremtől. Ha valaki úgy jön be, hogy rossz napja van, igyekszünk közösen megoldani, és segíteni egymást, mert ebből a vendég nem érezhet semmit − hangsúlyozza a üzletvezető.

A hely a bezárás óta mit sem változott, ami kifejezetten előnyére válik, ugyanis az atmoszféra elegáns, mégis laza. Hozza azt a bizsergető kettősséget, amitől az ember feszengés nélkül jól érezi magát. Például nagy kedvencem lett az a rusztikus, kényelmes és dekoratív óriási raklapbútor, amely szinte magához csábít, és ahol a belépő aperitifünket bátran elkortyolhatjuk, míg asztalra várunk, ahogy azt az amerikai filmekben látjuk.
Persze egy ilyen kerekasztal-beszélgetés nem telhet el egy kis múltidézés nélkül, amibe az eredeti tulajdonosi körből egyedül megmaradó Giczi Andorral kezdünk bele. − A 2014- es nyitásnál szerettünk volna a hazai bisztrókonyha olyan szegmensét képviselni, ami az érthető magyaros vonal. Ez szerintünk akkor is és azóta is hiánycikk a gasztropiacon, mivel
a járvány után olyan éttermek maradtak fenn túlnyomórészt, amik fine dining vagy fix menüsorral operálnak. Ebben szeretnék újat mutatni.
Az alapkoncepciónk egyben a hovatartozásunk, az elköteleződésünk szimbóluma. Hazai, kistermelői alapanyagokkal, magyar borokkal és ételekkel dolgozunk szívesen. Ez a lokális hozzávalókra fókuszáló szemlélet egyébként a csúcsgasztróban divatosnak számít manapság is, erre korábban, azt hiszem, mesterien ráéreztünk.