Póka Egon 1978-tól 1993-ig a Hobo Blues Band tagja volt, 1997-től 2009-ig a P. Mobilban játszott, legutolsó zenekara a Póka Egon Experience volt.
A magyar rockzene egyik legkiemelkedőbb művének tartott 1984-es Vadászat című Hobo-album a Póka–Tátrai alkotópáros egyik csúcsteljesítménye, ennek születéséről Póka így mesélt egy korábbi, a Nullahategynek adott interjúban:
„Nagyon jó időszaka volt ez a zenekarnak, Tátrai Tibivel közel voltunk egymáshoz, rengeteg időt töltöttünk együtt […] Hobótól megkaptuk a benne már régóta érlelődő szövegeket, rakosgatta egymásra az apró darabokat, ami aztán egy nagy koncept-lemezzé állt össze. Eleve duplának készült, ami nem volt túl gyakori akkoriban, volt egy íve a dolognak. Ilyen jellegű anyagok ma már sajnos nem készülnek. Azok a kompozíciók, amiket alkotnak, nem olyan témák köré szövődnek, amelyekről érdemes lenne tizenvalahány számon keresztül beszélni. A Vadászat viszont ilyen: a szövegek irodalmi értékűek, a zene pedig meghaladta a korát […] Sokat dolgoztunk rajta. Annak ellenére, hogy a Hobo Blues Band formáció sosem volt egy dédelgetett kedvenc az újságírók körében és más fórumon sem, több ízben olvastam, hogy ezt tekintik a legjobb magyar lemeznek. Persze, minden szubjektív, és nem is verseny ez, de az jelent valamit, ha sok muzsikus egybehangzó véleménye szerint ez egy jó, és a közönség körében is mind a mai napig népszerű lemez.”
Póka másfél évtizedet töltött A Hobo Blues Bandben, tizenegy album készült el vele, 1993-ban azonban kivált, és csak a zenekar utolsó éveiben lett ismét tag. Nyolc évig a P. Mobil tagja volt, majd megalapította a Póka Egon Experience-t ifj. Tornóczky Ferenccel és Szakadáti Mátyással.
A Kőbányai Zenei Stúdió alapítása is Póka Egon nevéhez fűződik. A Cserkesz utcai épületet – ami korábban bölcsődeként működött – 1994-ben kapták meg a kőbányai önkormányzattól, de a tanítás 1996-ban kezdődhetett meg. A több mint 25 éve működő intézményből több mint ezer muzsikus indult el, ők szinte kivétel nélkül mindig felkészült zenészek. „Nyilván nem mindenki maradt a pályán, de összehasonlítva más oktatási intézményekkel, nagyon jó a százalékos arány. Lehet, hogy nem mindenki top zenekarokban játszik, bár erre is akad bőven példa. Sok az ismert zenész, énekes köztük, még többen zenélnek a háttérben. A nagy zenekarokban és a kisebbekben is, a klubzenekarokban és a partizenekarokban is, a hajóra járó muzsikusok között és a színházakban is találni kőbányais diákot. Ez több száz gyereket jelent, szerintem mindegyikük nagyon büszke arra, hogy ide járt” – fogalmazott Póka Egon a korábbi interjúban.
Ez egy család, és úgy is érzik, hogy ide tartoznak. Az, hogy befejezték az iskolát, nem azt jelenti, hogy kikerültek ebből a körből, mert visszajárnak ide, ha találkoznak, segítenek egymásnak, és ez nagyon fontos dolog
– mutatott rá a zenész a 061.hu beszélgetésében.
A kőbányai stúdióban gazdasági és jogi ismereteket, valamint zenei menedzsmentet is tanítanak, hogy felkészítsék a növendékeket a zeneipar által támasztott kihívásokra. A rockzenei utánpótlással kapcsolatban Póka bizakodó volt, mint mondta, Deák Bill Gyula zenekarában is kőbányais növendékek játszanak, Babos Gyula is „vitte mindig a gyerekeket tőlünk”.
Póka Egon úgy fogalmazott akkor, hogy a Kőbányai Zenei Stúdió specifikus intézmény, hiszen pont arra a fajta szabadságra képezi a gyerekeket, ami ellentétes az iskolák ars poeticájával. – Aki máshol deviáns, nálunk az a kívánatos. Nyilván mindennek megvannak a határai, és nekünk is vannak szabályaink, de ezek köszönőviszonyban sincsenek azzal a rendszerrel, amit megszoktunk.
Póka azt a szellemi örökséget szerette volna továbbadni, amit többek között Fogarasi Jánostól, Babos Gyulától, Jávori Vilmostól, Radics Bélától vagy Orszáczky Miklóstól kapott. – Ez az iskolában megvalósulni látszik, hiszen a tantestület fele olyan művészekből áll, akik ebben az iskolában végeztek. Ezen nevelkedtek, kötődnek ezer szállal az iskolához és fontos nekik, hogy a dolog fennmaradjon. Ott tartunk, hogy akár el is engedhetném a kezüket – mondta a 2019-ben készített interjúban Póka Egon, aki két évvel később valóban el kellett, hogy engedje a kezüket. Bízzunk benne, hogy az ő szellemiségét ugyanúgy továbbviszik az utána következő generációk.
