– Nemrégiben jelent meg a Forrásvidékek – Visszaemlékezések a 20. századra című kötet. Mi könyv sajátossága?
– A Nemzeti Emlékezet Bizottsága és az Eötvös Loránd Kutatóhálózat közös munkája nyomán jött létre ez a speciális gyűjtemény, amely főként 2019-ből származó interjúkat tartalmaz. A beszélgetések többségét a Pázmány Péter Katolikus Egyetem hallgatói készítették, akik elsősorban saját rokoni, ismeretségi körükből kerestek fel vidéken élő időseket, hogy megismerjék az életútjukat. Ez is adja a kötet sajátosságát, hogy nem egy, hanem több ember életéből, különböző tematikák mentén ismerhetjük meg a vidéki Magyarország történeteit. Az elbeszélések a vidéki Magyarország kevésbé ismert életét mutatják be, de nem csupán parasztcsaládok nézőpontjait ismerhetjük meg, hanem iparosokét, illetve szolgáltatókét is.

– A 20. század számos sorsfordító eseményt tartogatott Magyarország számára. Mennyire jelennek ezek meg az elbeszélésekben?
– Teljes mértékben. A legidősebb elbeszélők – nagyszülői emlékeik alapján – még az első világháborúról, egy-egy frontélményéről is hírt adhattak. Természetesen az elmúlt hosszú évtizedek számos ponton befolyásolták a családi emlékezetet és az azokból létrejött elbeszéléseket is. A saját emlékek közül a legkorábbiak a második világháborús eseményekről számoltak be, valamint a magyarországi zsidóság jogfosztásáról és üldözéséről. Másoknak a gyermekkori frontélményeik a legmaradandóbbak.
Sokan beszéltek olyan erőszakos cselekményekről, tragédiákról, amelyek meghatározták az egész család későbbi életútját.
Nem volt ez másképpen az 1945 utáni időszakot feltáró elbeszélések esetében sem. A beszolgáltatások, a kollektivizálás, illetve a vidéki életvitelek felszámolása a visszaemlékezések jelentős százalékában fordult elő.
– Ezek szerint a kötet végeredményében áldozatnarratívákat mutat be?
– Nem egészen. Például vannak, akik a második világháborút követő időszakra, a mezőgazdaság szovjet típusú átalakítására, a téeszesítésre mint modernizációra tekintenek ma is. Mindezek az elbeszélések a személyes pozíciók megértésével érthetők meg igazán.
Gondoljunk csak bele, hogy egy újonnan létrehozott termelőszövetkezetbe idegenből hozott fiatal agrármérnök – akinek ez a megélhetést és a karriert jelentette – máshogyan értékelte a téeszvilágot, mint azok, akiktől mindent elvettek.
