Hobo prológusa: Ma már mindennapos, hogy meghamisítják a múltat, és az én generációm kifelé megy az időből – sőt sokan már el is mentek –, el kell mondanom egy történetet, amit több, az én utamtól és zenémtől távol álló, más stílusú és gondolkodású kolléga hagyott rám. Ez a mese megmutatja, mi várt és vár valakire, aki a hatvanas évek közepétől kezdve nem akart mást, mint slágerzenét játszani és ezzel sikert aratni. Akit látnak, hallanak, az nem én vagyok. Csak megírtam és elmesélem.
Nyolc teljesen új dal mellett kilenc zenei idézet is elhangzik szeptember 28-án lesz a Nemzeti Színház Kaszás Attila-termében. Az Utcazenész hatvanas években indult útját követjük, amit egy gyár KISZ-klubjában kezdett a Tardos Péter fordításában elhangzó I Can’t Get No Satisfactionnel. Később eljutott a Ki Mit Tud?-ra és a Táncdalfesztiválra is, majd egy híres énekesnőt kísért szovjet turnéján, ahol megpróbálták beszervezni besúgónak. Cserébe felajánlották a nagylemez lehetőségét. A spicliskedést megúszta, de a lemez megjelent. A dalok szövegét azonban a beszervezője írta.
Így futott be a bandája. Ám a siker megmérgezte a tagokat, és kirúgták. Szólókarrierbe kezdett, de a rendszerváltásnál nem jól helyezkedett, és támogatók híján lecsúszott az élvonalból. Nem maradt más, nyugatra ment vendéglátózni, de itt sem maradhatott sokáig. Hazatérve egy mulatós csapatban játszott, de megverte az egyik régi újságírót, és innen is mennie kellett.
Hát azóta kinn ül az utcán, és alamizsnából él.
A történet minden stációjához tartoznak dalok, így a Tardos Péter által meghamisított Satisfaction mellett elhangzik a 60-as évek kulturális elvárásainak megfelelő Nem leszek én huligán vagy a néhai polbeat mozgalmat idéző A Vörös Lámpa himnusza. Itt mutatkozik be a szövegíró/szerző verhetetlen rímpárja: „Nem kell nekünk a tviszt, jobban szeretjük a KISZ-t.”
A lecsúszás fázisait is követi a zene a Részegesek indulójával vagy a hamburgi sztriptízbárban előadott Dzsingisz kánnal, amit annak idején Leslie Mandoki vitt sikerre, sőt még a Hej danáré danáré is.
Az Utcazenész élete során a sikerért mindent és mindenkit elárult. Szerelmet, családot, barátságot, csak a zenét nem.
Amíg élek, játszom, amíg játszom, élek.
– így búcsúzik el a fináléban.
Az előadás rendezője Vidnyánszky Attila, gitáron közreműködik Kiss Zoltán.
Borítókép: Hobo és Kiss Zoltán (Fotó: Eöri Szabó Zsolt)
