A jól ismert, népszerű történet szerint Orgon, egy tehetős polgár első felesége halála után egyedül nevelte fel Damis nevű fiukat. Újranősült, második felesége Elmira. A család otthonába fogadja a mélyen vallásosnak tartott, Orgon által végletekig csodált Tartuffe-t. Szállást, ellátást biztosít számára, imádottja azonban vendéglátója vagyonára áhítozik. Ennek ellenére Orgon anyjával, Pernelle asszonnyal együtt a legvégsőkig eltűri, hogy Tartuffe becsapja és kihasználja. Még a fiával is konfliktusba keveredik, sőt feleségének sem hajlandó elhinni, hogy a feddhetetlennek tartott csodáltja megpróbálta elcsábítani az asszonyt. A feszültség a végsőkig fokozódik.
Mint azt az előadás ajánlójában is olvashatjuk, a rendező,
Ivo van Hove nem a Molière által 1669-ben befejezett és általában színpadra állított ötfelvonásos változatot választotta. A darab egy elveszett változatát rekonstruáltatta. Ezt a háromfelvonásos Tartuffe-t, amelynek címe Tartuffe, avagy a képmutató, XIV. Lajos ízlése szerint cenzúrázták 1664-ben, az ősbemutató előtt.
A rendező így nyilatkozik a MITEM honlapján a készülő produkció kapcsán:
− Tartuffe csaló? Igen, természetesen az. Ájtatosnak tetteti magát, holott nem az. Csalárdságának azonban erénye, hogy feltárja az Orgon családját átszövő titkos feszültségeket, vágyakat. Ugyanis sérült családról van szó. A látszólag stabil családban az idősebbek és a szülői tekintély tisztelete szilárd, megingathatatlan alapnak tűnik. Közelebbről nézve azonban egy összeomlott, a múlt romjai közt rekedt család tárul elénk. Felesége halála után Orgon újranősült, a sokkal fiatalabb Elmirát vette el. Frigyük, mint kiderül, válságos állapotban van. Damis lázad az apja ellen, mivel Orgon akadályozza a házasságkötésben. Cléante, Elmira bátyja határozottan progresszív, szabadelvű és individualista társadalmi nézeteket vall, szöges ellentétben Orgon és anyja, Pernelle asszony hagyományos-konzervatív gondolkodásmódjával.
Az egység, a harmónia rég elhagyta e házat. Ekkor furakszik be Tartuffe a robbanásközeli helyzetben lévő háztartásba. Szegény, mint a templom egere, máról holnapra él, templomról templomra járva alamizsnát gyűjt, így tengeti életét. Orgon Tartuffe-ra a megváltó, az odaadó hívő szerepét osztja. Ő meg jó színészként eljátssza a szerepet, pénzt és jobb életet remélve, amelyben legalább hetente egyszer mosakodhat, tiszta ruhában járhat
− fejti ki a rendező, hozzátéve: Orgon barátra, bizalmasra lel a férfiban, akivel megoszthatja gondjait és nehézségeit.
− Tartuffe tökéletes gondozónak, barátnak, lelki tanítómesternek bizonyul. A két férfi között kialakuló hiteles kapcsolat alapvető jelentőséggel bír. Hogy megpecsételje az egyedülálló köteléket, Orgon úgy dönt, Tartuffe-t teszi meg egyedüli örökösének. Ekkor robban a bomba.
Molière számos vígjátékához hasonlóan a Tartuffe is társadalmi dráma. A szerző bemutatja, milyen óriási hatást gyakorolnak a jelentős társadalmi fejlemények az egyén lelki, társas és érzelmi életére. Úgy döntöttem, hogy a darab eredeti, mindössze három felvonásból álló változatát állítom színpadra. Ennek középpontjában az Elmira és Tartuffe közötti szerelmi jelenetek, valamint a Damis és apja, Orgon közötti konfliktusok állnak. A Tartuffe e változata elemi erővel hat
– fejti ki Ivo van Hove az előadás kapcsán megalkotott koncepcióját.
Borítókép: Jelenet az előadásból (Forrás: Mitem.hu)
