A vita során Pozsonyi és Bene Zoltán is egyetértett abban, hogy alig egy fél nemzedéknyi időnk, s előnyünk van még: az újabb, TikTokon és a néhány másodperces félinformációkon felnövő generációk esetében szerintük már nem lesz meg a jelenleg a köztudatban még élő „előny”, a diktatúrák ellen felvértező történelmi tapasztalat. Bene elmesélte, milyen élmények érték, amikor 1988-ban már átruccanhatott a berlini fal túloldalára. Rámutatott: napjainkban másfajta retorikával, ugyanaz történik meg újra, „a rendszerváltáskor az egyik disztópiából átléptünk a másik disztópiába”, s a berlini fal tapasztalata valamennyire felvértezhet ez ellen.
Ellenvéleményként Udvardy emlékeztetett rá, hogy a magyaroknak Máraitól Németh Lászlón át Csoóri Sándorig egy olyan, több esetben külföldre üldözött vagy elnémított, belső száműzetésre kényszerített értelmiségünk volt, amely egy szabad, falak nélküli korban felemelte volna a magyarságot. A fal tehát szerinte semmiféle előnnyel nem járt, pusztán csak értelmetlen szenvedést okozott, s mint Szathmári Sándor egyik fontos művének központi szava is aláhúzza, „hiába” épült meg egy hiábavaló korban – érvelt a Népirtás Pozsonyligetfalun című dokumentumfilm egyik rendezője.
Az eszmecserét övező beszélgetésekben Gál Vilmos és Gáspár Ferenc többek között a határon túli magyar területeken tapasztalható váltásokra, változásokra utalt: az erdélyi Széken például már csak a hatvan fölöttiek hordanak népviseletet, viszont egy holland beköltöző jóvoltából újból üzemel a táncház a falu Csipkeszegében. Tehát bizonyos értékek búvópatakként újra és újra feltörnek és megmaradnak, akár a magyar nyelv és kultúra, amely továbbélésünket biztosította sok ezer esztendőn át.
Gál Vilmos megjegyezte, ugyan egyetért azzal, hogy a berlini falnak köszönhetően a közép-kelet-európai nemzetek immunitása fennmaradt, és tovább erősödött, ám az ördög ügyvédjeként felvetette, ő, a rendszerváltás idején 18 éves naiv fiatalember akkoriban azt hitte, most aztán a szabadság és demokrácia eljövetelével villámgyorsan utolérjük a Nyugatot, akik segítő kezet nyújtanak ebben, aztán jött a kijózanodás. „Ne feledjük, magyar és „immunis” polgártársainknak hála 1994-ben jött egy volt pufajkás miniszterelnök, aztán 2002-ben a 209-es ügynök, s ma a jelenlegi legerősebb ellenzéki párt egyik vezetője pedig Apró Antal unokája. S akkor még nem beszéltünk Göncz Árpád börtönévei alatti állítólagos viselt dolgairól. Abban is csalódnunk kellett, hogy az EU-ba lépve, a határok elmosódásával végképp bealkonyul a nemzetiségi, kisebbségi problémáknak: egy csudát alkonyult be! – fogalmazott az író, muzeológus.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!