„Nincs még egy ilyen anyag, ami ennyi lehetőséget rejt magában”

– Úgy érzem, sikerült behozni a köztudatba az üveget, és abban bízunk, ez erősödik majd azáltal is, hogy a Pannon Egyetem elindítja új, üveg szakirányú továbbképzését az alapítványunk szakmai együttműködésével – fogalmaz Bohus Eszter, a Bohus–Lugossy Alapítvány alapítója, akivel a magyar üvegművészet sikereiről beszélgettünk.

– Számos nemzetközi sikert értek el a magyar üvegművészek az elmúlt időszakban. Koós Daniella HILO Collection projektjével elnyerte az idei Big See Product Design Awardot, míg Deák Zsuzsanna és Koleszár Stella megkapta a dizájnszakma Oscar-díját, az EDIDA-t. Mit jelentenek ezek az elismerések? Milyen a magyar üvegművészet reputációja hazai és nemzetközi szinten?

– Az üvegművészet és az üvegművészek sosem voltak könnyű helyzetben. Egy roppant költséges, tudás-, eszköz- és gyakorlatigényes műfajról van szó, csak a legelhivatottabb és legkreatívabb alkotók tudnak érvényesülni ipari formatervezőként és képzőművészként egyaránt. A tavaly elindult energiaválság és infláció súlyosan érintett mindannyiunkat, különösképp sújtotta az üveg, a kerámia és a porcelán anyagok megmunkálásával foglalkozó alkotókat. 

A magyar üvegművészetet bemutató Glass Art NOW! kiállítás kétezernél is több látogatót vonzott az Ateneo Venetóba (Fotó: Bohus–Lugossy Alapítvány)

Ezek az elismerések azon túl, hogy az alkotók teljesítményét ismerik el, számomra azt mutatják meg, hogy minden nehezítő körülmény ellenére ott van a hit, a kitartás, maga a tűz, a szenvedély, az élni és alkotni akarás, ami vezérli üvegművészeinket az útjukon. Nem hagyják, hogy a körülmények áldozatai legyenek, hanem a megoldást keresik és meg is találják. És ebben az üveg nagyon jó partner lehet annak az alkotónak a kezében, aki igazi párbeszédre képes az anyaggal. 

Ilyen alkotó Deák Zsuzsanna is, aki az építészeti üveghulladék és üvegiszap innovatív technológiájú, művészeti célú újrahasznosítását tűzte ki célul és eszközül, amelyhez két éven keresztül folytatott anyagkísérleti kutatásokat a veszprémi Pannon Egyetem anyagmérnöki karával együttműködésben. Új anyagminőségeket kísérletez ki, formál meg, s hozza vissza életterünkbe az újrahasznosíthatatlannak nyilvánított, szennyezett építészeti üveghulladékot és üvegiszapot, amellyel a fenntartható társadalom és gazdaság szemet gyönyörködtető példáját valósítja meg. Ezért megkapta az EDIDA – Az év fenntartható kezdeményezése díjat. 

Koós Daniella pedig egy olyan vázakollekciót tervezett, amelyben kombinálja a hagyományos kézműves üvegfúvás és az ipari gyártás személyre szabhatóságának technológiáit. Lényegében arról van szó, hogy a különböző egyszerű formákat fa formába fújják, majd az elkészült elemeket tetszés, illetve beltér és funkció szerint változatosan lehet összerakni. A dizájnkoncepció alapja, hogy a kézműves sorozatgyártás folyamán elhasználódott fa öntőformák gyorsan újra készíthetők, míg az öntőforma fokozatos amortizációjával a sorozatgyártás darabjai mégis egyediek lesznek, anélkül, hogy a gyártási folyamat lassulna. Ez a HILO kollekció, amelynek prototípusát 2022-ben az ajkai Varga Kristály segített kivitelezni az alapítványunk együttműködésével a 2022-es Salon Budapest Lakástrend kiállításon való debütáláshoz, s mellyel Koós Daniella a Big See Product Design Award idei nagydíját nyerte el. Koleszár Stella üvegművész pedig az EDIDA – Az év fiatal tehetsége díjat kapta meg a közönségszavazatok alapján. Lukácsi László Ferenczy Noémi-díjas, és Fujita-díjas üveg szobrászművészt pedig Prima Primissima díjra jelölték a képzőművészeti kategóriában. Úgy érzem, hogy 

az üvegművészet reputációja egyre felfelé ívelő tendenciát mutat, hiszen a nemzetközi jelenlétünk már a hetvenes évek végétől, a nyolcvanas évek elejétől kezdve folyamatos: világszerte a legrangosabb múzeumok és magángyűjtemények gyűjtik a magyar üvegművészek alkotásait, ezzel együtt itthon mondhatni a létjogosultságát is megkérdőjelezik az üvegművészetnek, amelyet jellemzően még mindig kizárólag iparművészeti besorolásban tartanak számon. 

– Hogyan lehet ezen változtatni?

– Látható most egy pozitív tendencia, egyrészt talán azért, mert mi is tudjuk, hogy nemzetközi szinten komolyan foglalkoznak az üveg innovációjának kutatásával a tudományos és technológiai oktatásban, az anyag egyre szélesebb körű használatával az építészek és ipari formatervezők a belsőépítészeti és dizájnterületen, de ugyanígy a képzőművészeti szcénában is egyre szélesebb körben, műfaji behatárolásokat figyelembe nem véve adnak teret az üveg anyagát mint művészi gondolatokat kifejező médiumot alkalmazó művészeknek. 

Most talán felcsillant a remény arra, hogy megint egy pozitívabb időszak következzen, ezért is nagyon fontos, hogy beszéljünk többet erről az anyagról, a tudomány, a technológia, az innováció, az oktatás és a művészetek oldaláról.

Óriási lehetőségeket tartogat az üveg innovációja az emberiség számára. A közelmúltbeli kiemelkedő nemzetközi tudományos sikerek, a két magyar származású kutató Nobel-díja megint rávilágított arra, hogy az itthon kapott oktatási alapok világszínvonalúak, amelyekre alapozva és a szükséges támogatottsággal Magyarország, a magyar kutatók és alkotók kiemelkedő teljesítményre képesek. Bízom benne, hogy sikerül a döntéshozók figyelmét felkelteni az üveg tudományában és társadalmi hasznosulásában, nemzetgazdasági jelentőségében rejlő potenciálját tekintve, valamint az üvegművészet és a tudomány kapcsolatának felismerésében. 

Az üveg valójában a kultúra és az innováció kapcsolatának legnyilvánvalóbb és legnagyobb potenciálú megtestesülése.

Bohus Eszter és Gelencsér András, a Pannon Egyetem rektora (Fotó: Bohus–Lugossy Alapítvány)

– Fontos mérföldkő, hogy a magyarországi üvegművesség 2021-ben felkerült az UNESCO reprezentatív listájára, a Szellemi kulturális örökség nemzeti jegyzékére. Emellett 2022 az üveg nemzetközi éve volt az ENSZ által, amelyhez Magyarország is több programmal kapcsolódott.

– Idén pedig megvan rá a lehetőség, hogy a hagyományos magyar üvegművesség a cseh, a szlovák, a német és a finn üvegművészettel együtt az emberiség kulturális örökségévé váljon. Az ENSZ 2022, az üveg nemzetközi évét (UN 2022 International Year of Glass) azért hozta létre a Nemzetközi Üvegszövetség, hogy rávilágítson arra, hogy az üveg az emberiség legsokrétűbb, leginnovatívabb anyaga. Mintegy 3500 éve kíséri végig az emberiséget a fejlődés útján, minden technológiai és ipari fejlesztésünknek nagyon fontos alapja az üveg innovációja, az üveg anyagának ismerete és fejlesztése. A hétköznapokban bele se gondolunk abba, hogy a telekommunikáció, a különböző szatellitek, az internetkábel maga is üvegoptika. Az energetika szektor elképzelhetetlen üveg nélkül, különösen a megújuló energiaforrások, a napenergia, napkollektorok. Az űrhajózás, a repülőgép-, az autó-, az építőipar, a gyógyszeripar és az orvoslás, ezek mind-mind üveg alapanyagú innovációk alapján tudnak fejlődni. És az egyetlen olyan anyag, amely száz százalékban újrahasznosítható. Amikor arról beszélünk, hogy ez a jövő alapanyaga, az valójában azért van, mert az üveg innovációjában rejlő lehetőségek a technológia fejlődésével gyakorlatilag végtelenek. 

Nincs még egy ilyen anyag, ami ennyi lehetőséget rejt magában, különösképpen a környezetvédelmi megoldások szempontjából.

– Az ENSZ 2022, az üveg nemzetközi évének hazai misszója az üveg anyagának széleskörű társadalmi ismeretterjesztése volt. Hogy látja, ez mennyire sikerült?

– A Szilikátipari Tudományos Egyesület, a Magyar Üvegművészek Társasága (MÜT) és a Bohus–Lugossy Alapítvány szoros szakmai együttműködésével sikerült magas szakmai színvonalon megvalósítani az ENSZ 2022, az üveg nemzetközi éve – Magyarország programjait, amelyben alapítványunk vezető szerepet töltött be a széleskörű társadalmi kommunikáció stratégiai tervezésében és lebonyolításában. 

Létrehoztuk a https://uvegeve2022.hu oldalt és a kapcsolódó közösségimédia-felületeket, szakmai cikkeken keresztül tártuk a közönség elé a technológiai újításokat az építészetben, az energetika szektorban és egyéb területeken, hatékony közösségimédia-kampányt folytattunk az egyéni művészek alkotásait bemutató kiállítások és workshop programok hirdetésére, mely által országos szinten több millió emberhez juttattuk el a tematikus év programjait és az üveg anyagának különböző aspektusait. 

Kiemelkedően fontos volt a Közös Tér – II. Ipar- és Tervezőművészeti Nemzeti Szalonnal való szakmai együttműködés: az Üveg éve központi kiállítást 2022. április 9. és szeptember 4. között impozáns helyszínen, a Műcsarnokban rendezték meg, és 65 ezren látogatták meg. Ugyanitt, a Műcsarnok oldalában tudtuk megvalósítani a Múzeumok éjszakája hétvégéjén a háromnapos mobil huta workshopot, amelynek sikere minden elképzelésünket felülmúlta. Rengetegen jöttek megnézni és kipróbálni az üvegfúvást és üveggyöngykészítést, és ami a legfontosabb: meg akarták tudni, hogy hol tudnák megtanulni az üveg megmunkálásának különböző technikáit. Gyermekek, felnőttek, pályaválasztó korú tinédzserek egyaránt. Ez volt az igazi visszajelzés számunkra, hogy igazunk volt akkor, amikor azt gondoltuk, meg kell tudni mutatni az embereknek, a pályaválasztó fiataloknak az üveg megmunkálásának alkimikus csodáját, s hogy erre ők is képesek. Lesz, akit a kézműves alkotás, az ipari formatervezés vagy képzőművészeti üvegalkotás, és lesz olyan is, akit pedig az anyagtudomány oldaláról fog rabul ejteni az üveg. Ezért az érzékenyítés, a társadalmi kommunikáció és az oktatási lehetőségek biztosítása egyaránt fontos az üvegmegmunkálás kultúrájának fenntartása és a tudományos utánpótlás képzés biztosítása szempontjából. 

A Térspirál – Európai Kortárs Üvegművészeti Múzeum terve (Fotó: Bohus–Lugossy Alapítvány)

Úgy érzem, sikerült behozni a köztudatba az üveget és abban bízunk, ez erősödik majd azáltal is, hogy a Pannon Egyetem elindítja új, üveg szakirányú továbbképzését az alapítványunk szakmai együttműködésével. Azt szeretnénk elérni, hogy az üveg anyagismeretére alapozva új módokon tudjanak gondolkodni az üvegművészek és formatervezők. Hogy aki mondjuk a Pannon Egyetem szilikát képzésében vesz részt, annak utána legyen lehetősége posztgraduális képzésben az üveg művészi megmunkálását vagy dizájn szemléletű megmunkálását is elsajátítani. És ugyanúgy, aki művészeti alapdiplomával rendelkezik, az el tudjon menni a Pannon Egyetemre, és egy kétéves szakirányú továbbképzés részeként meg tudja tanulni az anyag minőségeit, tudjon vele gondolkodni. Az innováció ugyanis nagyon fontos.

– Hazánkban milyen intézményekben van lehetőség üvegtervezést tanulni?
– Középszinten a Kisképzőben, a Szimultán Művészeti Iskolában, valamint a Jaschik Álmos Művészeti Szakgimnázium és Technikumban. A Moholy-Nagy Művészeti Egyetemnek
sajnos már nincs önálló üveg szaka, a tárgyalkotás szak tömöríti a különböző anyagokban való dizájnszemléletű gondolkodást. A Szegedi Tudományegyetemen és a Pécsi Tudományegyetemen van üvegoktatás a MoME-n kívül.

– Melyek lehetnek a következő fontos lépések az üvegművészet népszerűsítése, nívójának visszaállítása érdekében?

– A magyaroknak van egy olyan furcsa, „kifordított” szokásuk, hogy ha valaki külföldön komolyabb eredményeket, ismertséget, sikereket ér el, akkor fogják itthon is jobban megbecsülni. Ez a szüleim, alapítványunk névadói, Bohus Zoltán (1941–2017) és Lugossy Mária (1950–2012) üveg szobrászművészek esetében is így történt: amíg csak itthon alkottak, addig nem igazán vettek róluk komolyabban tudomást, de amint elkezdték őket nemzetközi szinten is elismerni, úgy kezdte el a magyar szakmai és laikus közönség is jobban megbecsülni a magyar üvegművészet eredményeit. 

Egyrészről, 

nagyon fontos minőségi szinten, nemzetközi szakmai közönség előtt megmutatni magunkat, ennek fontos mérföldkövei voltak a műcsarnokbeli, a belgrádi Iparművészeti Múzeumban vagy a 7. The Venice Glass Week részeként az Ateneo Venetóban megvalósult magyar csoportos üvegművészeti tárlatok, melynek fővédnöke Navracsics Tibor területfejlesztési miniszter volt. 

És elengedhetetlen a kommunikáció is, hogy az emberekhez egyáltalán eljusson, hogy létezik üvegművészet Magyarországon. Fontos a mobil üveghuta program elindítása, először regionális, majd országos szinten, hogy megmutassuk a pályaválasztó fiataloknak és elérhetővé tegyük számukra az üvegmegmunkálás kipróbálását, amely garantáltan az első számú eszköz arra, hogy legyen az üveg tudományos és művészeti képzésére jelentkező tanuló. Enélkül nem fog vagy csak nagyon nehezen és lassan beindulni a hosszú távú építkező folyamat. Szükség van egy dedikált üvegművészeti múzeumra, hogy legyen végre egy méltó otthona a kortárs magyar üvegművészetnek, amelyet európai kortárs üvegművészeti befogadó kulturális intézményként kell kialakítani. A múzeum építészeti konceptuális terveit elkészítettük, a Térspirál – Európai Kortárs Üvegművészeti Múzeum nevet kapta. A múzeum 1:100 léptékben megépített makettjét bemutattuk Velencében a Glass Art NOW! első csoportos magyar üvegművészeti tárlaton, így kapcsolódtunk a kiállítással párhuzamosan látogatott építészeti biennáléhoz. 

Égető szükség volna energetikailag költséghatékony módon fenntartható üvegműhely(ek)re, hogy támogassuk az üvegművészek és a leendő tanulók anyagkísérletezési és tanulási valamint alkotási folyamatait,

erre is van egy koncepciónk, melynek megvalósítása azonban a múzeum megépítésének a függvénye. További lehetőségek kidolgozása alapítványunk egyik fő célkitűzése és feladata most.

 Glass Art Now! kiállítás az Ateneo Venetóban. Fotó: Bohus–Lugossy Alapítvány

– Az elmúlt két-három év erősebb kommunikációjának köszönhetően tapasztal pozitív változásokat?

– Bementem a Falk Miksa utcába véletlenszerűen, beszélgettem a galeristákkal, és azt mondták, hogy jelentősen megugrott az érdeklődés az üvegművészeti alkotások iránt az elmúlt másfél-két évben. Személyes ismeretségi körben több alkalommal felmerült beszélgetésekben, hogy érezhetően „mindenhol az üvegről van szó”, vajon mi történt, hogy hirtelen ennyire feljött az üveg témája, az emberek beszélgetni kezdtek az üvegről és az érzékelhető „trendiségről”. Ezt egy kicsit személyes sikeremnek is könyvelem el, remélem nem hangzik túl öntelten. De tényleg nagyon komoly figyelmet szántunk az alapítvány 2020-as elindítása óta a sajtókommunikációra és stratégiai megjelenésekre, melyet azelőtt más nem szorgalmazott és nem végzett. Ez kicsit olyan, mint az informatikában: ha nincsen input, akkor nincsen output sem. 

Ha nem hallatjuk a hangunkat, hogy vagyunk, hogy milyen értékes dolgokat tudunk készíteni, hogy milyen fantasztikus üvegszakmai eredményekre alapozva tudunk új jövőt építeni, akkor nem lesz érdeklődés. Viszont ha elkezdjük bátorítani a művészeket, hogy alkossanak, kommunikáljuk az értékeket, amelyeket ők létrehoznak, akkor ez körbeér, és a gyűjtők is más szemmel kezdenek el nézni az üvegre.

Akár belsőépítészeti megoldásokban is egyre inkább támaszkodnak egy „üveges” véleményére, hogy ő miként látja az adott belsőépítészeti, kreatív dizájnmegoldást. Ezért is nagyon fontos, amit az alapítványunk misszióként vállalt, azaz, hogy megmutassa az üvegművészet értékeit.

Borítókép: Bohus Eszter és Gelencsér András, a Pannon Egyetem rektora (Fotó: Bohus–Lugossy Alapítvány)