– Ezek a családok átültetve, megreformálva, a saját köntösükhöz szabva élnek azzal az örökséggel, amelyet generációkon át sajátítottak el. Ön szerint van e megreformálásnak helyes módja?
– Sokan az autentikus népzenére teszik fel az életüket, sokan a világzenét, a feldolgozott népzenét kedvelik meg, vagy onnan jutnak el az autentikusig. Én abban hiszek, hogy ha nevén van nevezve a leányzó, akkor nincs ezzel semmi baj, az idő úgyis eldönti, hogy mi marad érték és mi nem. Az egyik legautentikusabb, legrégebbi együttesünknek, a Muzsikás együttesnek vannak a legjobb népzenei feldolgozásai – amelyek Csoóri Sándor és Éri Pityu nevéhez köthetők –, ezek a mai napig megállják a helyüket. Bartók és Kodály is feldolgozták a népzenét, náluk sem autentikus formában szólalt meg.
Szerintem, ha minőségi módon nyúlnak a népzenéhez, azzal semmi gond nincs. De ha fúzióról van szó, fontos, hogy az adott zenész mindkét zenei stílusba beleássa magát. Tehát ha egy jazz-zenésznek megtetszik egy népdal, akkor ne csak az legyen, hogy jazz akkordokat rak rá, hanem valóban próbáljon meg kapcsolódást keresni, megtalálni a közös nyelvet a két zenei világ között.
Az biztos, hogy az autentikus népzene számunkra mindennek az alapja. Annyi esztendő alatt gyönyörűen kikristályosodott, tiszta és sallangmentes. A tiszta forráshoz mindig vissza kell nyúlni! Ha mi is egy kicsit tanulni akarunk, akkor mindig az autentikust vesszük elő vagy kimegyünk magnóval az öregekhez. A mai napig ez ad harmóniát ahhoz, amit csinálunk.
– Ennek a koncertnek fontos üzenete, hogy individualizált világunkban előtérbe helyezzük a közösségi értékeket.
– Ez az előadás is csak azt mutatja, hogy a Kárpát-medencében sok-sok olyan értékes család van, amely a maga életútjával mutat példát. Magyar Kálmán családja vagy a Hajdu-Németh család az Egyesült Államokban élték meg a magyarságukat, mindkét család alappillére a táncházmozgalomnak, ők a bizonyítékai, hogy kontinenstől függetlenül meg lehet őrizni a hagyományainkat. Mindeközben nem lettek ősemberek, a gyermekeinknek vannak telefonjaik, iPadjeik, mégis meg tudták tartani alapértékeiket. Ha egy néptáncoktató, kézműves, zenész hiteles, akkor az emberek ragadnak rá, egyre nagyobb lesz a tábor, tehát ez a közösségformálódást is elősegíti. Az a tapasztalatunk, hogy azok a közösségek, amelyek stabilak maradtak, ott vannak a legnehezebb helyzetekben is, és ez nagyon fontos.
Borítókép: Pál István Szalonna (Fotó: Kurucz Árpád)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!