A történet középpontjában a két főszereplő, Bertie, azaz Albert, York hercege (Takaró Kristóf) – aki később VI. György király néven uralkodott –, illetve az ausztrál származású logopédus és beszédtanár, Lionel Louge (Götz Attila) közti kapcsolat áll. Bár egy különleges társadalmi osztály életébe szintén bepillantást nyerhetünk, és a történelem néhány sorsfordító pillanatát is megidézi a cselekmény, a színházi előadás a személyes emberi kötelékekre és érzelmekre helyezi a hangsúlyt. Ahogy Bertie és Lionel kapcsolata fokozatosan egyre erősebb barátsággá alakul, mindkettejük személyisége jelentős változáson megy keresztül.
A terápiás foglalkozások során Lionel nemcsak légző- és beszédgyakorlatokkal fejleszti Bertie szónoki készségeit. Kiváló terapeutaként segíti a leendő királyt, hogy gyerekkori traumáit – a folyamatos gúnyolást, az őt ért testi és lelki megalázásokat – elmesélve fel is dolgozza azokat. Így York hercege nemcsak a hangját, de a magabiztosságát is megtalálja. Mire elérkezik az idő, hogy bejelentse: háborúba lépnek Hitler és az egyre előrébb nyomuló Németország ellen, Lionel támogatásával képessé válik rá, hogy egy királytól elvárt magabiztossággal szóljon másokhoz.
Kettejük kapcsolata azonban a beszédterapeuta számára is rendkívüli jelentőségű. Lionel színészként szeretett volna kiteljesedni, de ez a vágya meghiúsult. Bertie tanítása során végül új hivatást talál magának: mások nyilvánosság előtti szereplését, színészi játékát fejleszteni tökéletesre.
Takaró Kristóf kiválóan keltette életre a kezdetben bátortalan, dadogós, majd Lionel barátságának hatására egyre határozottabb, magabiztosabb Bertie-t, aki az előadás végére hercegből valóban királlyá vált. A fiatal színész nemcsak a gátlásokkal küzdő karakter érzelmi világának ábrázolására, hanem a fiziológiai hátteret nélkülöző, csupán lelki eredetű dadogás hitelességére is aprólékos gondot fordított. A Götz Attila által megformált, színészi ambíciók által hajtott, az emberi lélek színeit és reakcióit jól ismerő Lionel hol higgadtságával, hol pedig egyéb furfangjaival ügyesen váltotta ki a bizonytalan hercegből a kellő intenzitású és dinamikájú érzelmeket és hangokat.
Az előadás legnagyobb ereje azonban kettejük közös jeleneteiben rejlett. Érezhetően jól egymásra hangolódott, összeszokott párosként reagáltak egymás rezdüléseire, humorukkal pedig kellemesen ellenpontozták a feszült drámai pillanatokat.
A főszereplő színészek mellett Erdős Júlia Luca díszlettervező és Fekete Katalin jelmeztervező vezetésével a produkció látványvilágának megalkotói szintén nagy figyelmet fordítottak a korhűségre és a precizitásra, az apró részletekre. Lipics Zsolt első rendezése történelmi és társadalmi keretek közé helyezve elsősorban általános érvényű, minden helyzetben és korban igaz emberi tulajdonságokat, értékeket és kötelékeket vonultat fel.
Ezek között a már említett barátság mellett kiemelt szerepet kap a hűség. A darab két legjelentősebb női karaktere Erzsébet yorki hercegné (Bocskai Virág), illetve Lionel ausztrál származású, honvággyal küzdő felesége, Myrtle (Kovács Panka). Mindketten tökéletes példái a sikeres férfi mögött álló erős, támogató és odaadó asszonynak. A két házaspár egymás mellett való kitartásával egy másik örök érvényű emberi erény, a hűség jelentőségére hívja fel a figyelmet.
Az előadás bővelkedik erős színpadi jelenlétet sugárzó mellékszereplőkben is. Az egyik ilyen karakter Bertie bátyja, David. Az uralkodónak túlságosan felületes, link és egocentrikus walesi herceg (Bera Márk) apjuk, a határozott fellépésű, megfontolt, ugyanakkor kisebbik fiával szemben túlságosan is kemény V. György király (Németh János) halála után rövid ideig VIII. Eduárd néven uralkodik. A brit trónról egy kétes erkölcsű, amerikai származású férjes asszony, Mrs. Wallis Simpson (Sárközi Edina) kedvéért mond le. A társadalomrajzot is felvázoló tabló szereplői között fellelhetjük a kor meghatározó politikusait, a bölcs tanácsadókként megjelenő Winston Churchillt (Tóth András Ernő) és Stanley Baldwint (Széll Horváth Lajos). A hatalomra vágyó egyházi vezetőket kiválóan példázó Cosmo Lang Canterbury érseket Laklóth Aladár kiemelkedően erőteljes színpadi jelenléttel keltette életre. Nekik is köszönhető, hogy az előadás új réteggel gazdagodva kisebb történelemleckét is kínál a Pécsi Nemzeti Színházba érkező nézőknek.
Borítókép: Lionel (Götz Attila) és Bertie (Takaró Kristóf) barátsága egy életre szól (Fotó: Pécsi Nemzeti Színház/Kis Kata Linda)
