Budapesten született Szécsi Ferenc nyelvész és Szemere Klára külkereskedelmi levelező harmadik gyermekeként. Szécsi Pál még egyéves sem volt, amikor édesapját a második világháború alatt, 1945 januárjában agyonlőtték. Özvegyen maradt édesanyja gyermekeit nevelőszülőkhöz adta, majd 1956-ban Ausztrián át az Egyesült Államokba disszidált, Bécsig vele tartó legnagyobb lányát a pályaudvaron, két kisebb gyermekét Magyarországon hagyta.

Pali nevelőszüleinél, Mezőtúron járt iskolába, később állami gondozásba került. Tizenhat évesen otthagyta az iskolát, volt kabinos a Palatinus strandon, segédmunkás az Athenaeum Nyomdában, raktáros a Ruhaipari Tervező Vállalatnál. Felfedezése a véletlenen és egy vállalati bulin múlott, ahol a Divat Intézet egy munkatársa felfigyelt a jóképű, jó mozgású fiatalemberre, aki hamarosan az egyik legkeresettebb férfimanöken lett.
Énekesi pályája sem indult másként: 1965-ben a Gellért Szálló szilveszteri divatbemutatóján kicsit énekelt is.
Szép hangja értő fülekre talált, beajánlották az ismert énektanárhoz, Majláth Júliához, aki 1966-tól foglalkozott vele.
Tanítványa 1967-ben a Salgótarjánban megrendezett amatőr fesztiválon megnyerte az énekesek versenyét, s tanárnője ajánlására elindult a Táncdalfesztiválon is, ahol második lett a Csak egy tánc volt című dallal.
A televíziós közvetítés országszerte ismertté tette, bársonyos hangjával hamar az egyik legnépszerűbb hazai előadóvá, sármos, fiús-férfias megjelenésével a női rajongók bálványává vált.
Slágerei a teljesség igénye nélkül:
- Kék csillag
- Egy szál harangvirág
- Kismadár
- Két összeillő ember
- Talán sok év után
- Kósza szél
- A távollét
- Adagio
- Bús szívvel énekelni
- Gedeon bácsi
- Mint a violák
- Carolina
- Én édes Katinkám
Számos világslágert is műsorára tűzött, ezek szövegét ő ültette át magyarra. Az ő átdolgozásában lett Kósza szél a Sergio Endrigo által sikerre vitt L’Arca di Noé (Noé bárkája) című olasz slágerből.
Újító ötletekkel állt elő, vokálokat szervezett, ő fedezte fel Cserháti Zsuzsát, aki kezdetben mögötte vokálozott.
Harmonikus mozgását, kiváló ritmusérzékét zenés színpadi darabokban is kamatoztatta, kisebb szerepekkel a filmvásznon is bemutatkozott. Tizenkét lemeze közül csak kettő jelent meg rövidre szabott élete során (Hagyjuk, szívem, 1971, Egy szál harangvirág, 1973).