– A Bartók-tavasz megalapításakor azt a célt tűztük ki magunk elé, hogy a ma művészetén keresztül éltessük Bartók szellemi örökségét – foglalta össze a programsorozat lényegét Káel Csaba. – Mi sem igazolja jobban, hogy jó úton járunk, mint hogy Amerikától Kínáig érkeztek előadók, akik művészetükön keresztül kívánták leróni tiszteletüket a zeneszerző hagyatéka előtt. Ez pedig nemcsak a fesztivál művészeti igazgatójaként, de alkotóként is nagy büszkeséggel tölt el – tette hozzá. A programsorozaton a hazai művészeti élet kiválóságai mellett a világ számos pontja képviseltette magát: Ausztria, Bosznia-Hercegovina, Ciprus, az Egyesült Királyság, Észtország, Franciaország, Macedónia, Monaco, Németország, Szerbia és Törökország mellett Dél-Afrikából, az Egyesült Államokból, Japánból, Kanadából, Kínából, sőt még Venezuelából is érkeztek produkciók.
– Semmivel össze nem hasonlítható érzés a színpadon látni azokat az előadásokat, amelyek mögött többéves előkészítő munka áll. Tan Dunnal évekig folyt a párbeszéd a Buddha Passion magyarországi bemutatójáról, de sokáig tartó egyeztetés előzte meg a világ legkeresettebb kántorjait felvonultató Énekek éneke koncert megvalósulását is – avat be a háttérmunkába Szomolányi Janina, a fesztivál operatív igazgatója.
Nincs nagyobb visszaigazolása a munkánknak, mint amikor a koncertek után percekig zúg a vastaps a nézőtérről.
Az idei Bartók-tavaszon pedig több alkalommal is felzúgott az a bizonyos vastaps. Az Erkel Színházban két este során több mint háromezer néző ünnepelte a Les Ballets de Monte-Carlo táncosait, köztük a Tündér szerepében fellépő, magyar származású Barabás Mariannát, a többszörös Grammy-díjas jazzénekesnőt, Samara Joyt pedig álló ovációval jutalmazta és kétszer is visszatapsolta a közönség. Telt ház előtt lépett fel a japán audiovizuális művész, Ryoji Ikeda, a Spiritualized első magyarországi koncertjén pedig a rajongók mellett a könnyűzenei szakma színe-java is képviseltette magát. Rudolf Buchbinder Beethoven összes zongoraversenyének eljátszása után sem pihenhetett, hiszen hosszan kígyóztak az aláírásra várók, akárcsak a Söndörgő és a Kelemen Kvartett közös koncertje után. Nemcsak a nézők, de láthatóan maguk a fellépők is kimondottan élvezték a magyar és a török zenei, ének- és tánchagyományokat közös színpadra állító, Tiszta forrás című előadást. A hazai táncélet két meghatározó társulatának legújabb kreációit is a fesztivál nézői láthatták először: a Duna Művészegyüttes darabja a székely kultúrkört járta körül, míg a FrenÁk Társulat mai rohanó világunknak tartott görbe tükröt.
