Francis Ford Coppola Detroitban született 1939-ben olasz bevándorló családban. Kiskorában gyermekbénulása hosszabb ideig ágyhoz kötötte, az olvasás és a tévénézés mellett bábszínházzal szórakoztatta magát. A művészet iránt felépülése után is rajongott, tubajátékosként még zenei ösztöndíjat is nyert. Első „filmjét” tízévesen forgatta apja kamerájával, pályaválasztásához a végső lökést Eisenstein és Elia Kazan művészete adta. A Kaliforniai Egyetem filmszakán diplomázott, egy forgatókönyvéért még hallgatóként elnyerte a Samuel Goldwyn-díjat. Szakmai gyakorlatra kis költségvetésű filmek forgatásán tett szert, ahol a forgatókönyvírástól a vágáson át a hangfelvételig minden az ő feladata volt.
Coppola útja a világhírig
Huszonhárom évesen saját forgatókönyvéből néhány nap alatt elkészítette első filmjét (Dementia 13), ott ismerte meg feleségét, Eleanort. 1968-ban megfilmesítette a Szivárványvölgy című Broadway-musicalt Fred Astaire-rel és Petula Clarkkal a főszerepben, egy évvel később Az esőemberek című filmje nagydíjat nyert a San Sebastián-i filmfesztiválon. 1969-ben George Lucas társaságában produkciós céget alapított, az ő bábáskodásával született Lucas első két játékfilmje, a THX 1138 és az American Graffiti (Lucas később róla mintázta Han Solót a Csillagok háborújában).
Első Oscar-díját 1970-ben A tábornok című háborús filmdráma forgatókönyvéért kapta.
1972-ben mutatták be A Keresztapát, amelynek forgatókönyvét is ő írta Mario Puzo tabukat megtörő, az amerikai olasz maffia életét bemutató bestselleréből. A Corleone család története három Oscar-díjat nyert el, ő a forgatókönyvért járót vehette át.
A filmnek két folytatása készült (1974, 1990), a hat Oscar-díjat begyűjtő második részért Coppola a legjobb filmnek, rendezőnek és forgatókönyvnek járó díjat is átvehette (ez előtte csak Billy Wildernek sikerült a Legénylakással).
A sorozat harmadik részével is versenyben volt az aranyszobrocskáért két, a film pedig hét kategóriában, köztük a legjobb filmek közt. A trilógia a 29 Oscar-jelölésből kilencet váltott díjra. A befejező részt 2020-ben újravágta, megváltoztatta a film kezdetét és végét, és számos jelenetet átrendezett.
Ő jegyezte az F. Scott Fitzgerald regénye alapján forgatott A nagy Gatsby forgatókönyvét. 1974-es Magánbeszélgetés című filmje, amelynek főszereplője egy paranoiás, hivatásos lehallgatóügynök, Arany Pálma-díjat kapott Cannes-ban és három Oscar-jelölést is begyűjtött.
Öt évvel később vágott bele az Apokalipszis most elkészítésébe, Joseph Conrad A sötétség mélyén című kisregényét a vietnámi háborúra adaptálva.
A kaotikus, minden idő- és költségkeretet túllépő forgatás során a stábnak a parádés szereposztás (Marlon Brando, Dennis Hopper, Martin Sheen, Robert Duvall) ellenére sok nehézséggel kellett megküzdenie. A háborús téboly és az abszurditás megjelenítésében nehezen túlszárnyalható alkotást három Oscar-jelöléssel honorálták. A filmklasszikus 2019-ben ismét a mozikba került, új rendezői vágással, digitálisan restaurált képi és hangváltozatban. Érdekesség, hogy az eredeti szereplők közt ott volt Laurence Fishburne is, akinek a pályafutása majd húszévesen ezzel a filmmel kezdődött.
A nyolcvanas években készített filmjeiben (A kívülállók, Rablóhal) olyan sztárokat indított útnak, mint Tom Cruise, Matt Dillon, Emilio Estevez, Nicolas Cage.
A Gengszterek klubját történelmi visszaemlékezésnek szánta a jazzkorszak Harleméről. Későbbi munkái közül jelentősebb Bram Stoker Drakulájának, valamint John Grisham Az esőcsináló című regényének filmvászonra vitele. 2007-ben tíz év hallgatás után jelentkezett a filozofikus és személyes Youth Without Youth című filmmel. Ezután fekete-fehér lírai alkotást forgatott egy olasz testvérpárról (Tetro), a Twixt című művészi horrorfilmje 2011-ben került a mozikba.
Igazi olaszként mindig igyekezett családtagjainak is lehetőséget adni.
Két fia és lánya A Keresztapa-trilógia több részében is szerepelt; Sofia, aki először csecsemőként tűnt fel a vásznon, mindhárom részben „játszott”, később az Elveszett jelentés forgatókönyvéért maga is Oscar-díjas lett. A második rész zenéjéért apja, Carmine Coppola Oscar-díjat, színésznő húga, Talia Shire pedig Oscar-jelölést kapott. Unokaöccse, Nicolas Cage a Las Vegas, végállomás legjobb főszereplőjeként nyerte el az aranyszobrot.
Coppolát három Golden Globe-, egy BAFTA- és több életműdíja mellett a filmszakma legkiválóbb producereit elismerő Irving G. Thalberg-emlékdíjjal, a japán Praemium Imperiale és a spanyol Asztúria Hercegnője díjával is kitüntették.
Az utóbbi időben jobbára már csak produceri munkát végez, ilyen minőségben működött közre Jack Kerouac Úton című regényének megfilmesítésében, és lánya több rendezésében (Elveszett jelentés, Marie Antoinette, Lopom a sztárom). Nagy hódolója Ingmar Bergman és Kuroszava Akira művészetének, a japán rendezővel whiskyreklámot is készített.
A film világától távol eső területeken is tevékeny: irodalmi magazint alapított, több országban is régi épületeket ment meg, amelyekben az átalakítást követően elegáns szállodák nyílnak, és szőlőbirtoka van egyebek mellett Olaszországban.
Legutóbb Megalopolis címmel a jövőben játszódó filmet forgatott, amelyet rendezőként és forgatókönyvíróként is jegyez. A témát több mint húsz évig érlelte magában, s a megvalósítása érdekében borbirodalmának egy részétől is megvált.
Jelentősebb díjai:
BAFTA-díj
- 1980: legjobb rendezés (Apokalipszis most)
Golden Globe-díj
- 1980: legjobb rendezés (Apokalipszis most)
- 1980: legjobb eredeti filmzene (Apokalipszis most)
- 1973: legjobb rendezés (Keresztapa)
- 1973: legjobb forgatókönyv (Keresztapa)
Cannes-i fesztivál
- 1979: Arany Pálma (Apokalipszis most)
- 1974: Arany Pálma (Magánbeszélgetés)
Oscar-díj
- 1975: legjobb rendezés (Keresztapa II.)
- 1975: legjobb forgatókönyv (Keresztapa II.)
- 1975: legjobb film (Keresztapa II.)
- 1973: legjobb forgatókönyv (Keresztapa)
- 1971: legjobb forgatókönyv (A tábornok)
Velencei Nemzetközi Filmfesztivál
- 1992: Arany Oroszlán – Életműdíj
San Sebastián-i Nemzetközi Filmfesztivál
- 1969: Arany Kagyló (Az esőemberek)
- 2002: speciális 50. évfordulós díj
