A cselekmény nem vezet félre, a film valóban Priscilláról (Cailee Spaeny) szól. Az 50-es évek végén vesszük fel a történet fonalát, amikor a tinédzser lány megismerkedik az akkor már rendkívül népszerű énekessel, illetve az 1972-es válásig tart. A köztes időszak érzelmi hullámvasútját ismerhetjük meg közelebbről, a kulcskérdés pedig az volt, hogy Coppola mennyi eredetiséget tud belecsempészni az ismert sztoriba. Nem titok, hogy Elvis (Jacob Elordi) és Priscilla együttélése minden volt, csak nem konfliktusmentes, a nő a regényben nagy hangsúlyt is helyez erre. Közös gyermekük, a 2023-ban tragikusan elhunyt Lisa Marie azonban felemelte a hangját a film ellen, mondván, édesapját kvázi szörnyetegként ábrázolják, az eredeti dalok felhasználásához így meg sem kapták a jogokat. A rendező ezzel szemben fogadkozott, hogy nem szimpla gonoszként fogja leírni a rock ’n’ roll királyát.

Az ismerkedés fázisa, a Németországban állomásozó két amerikai fiatal egymásra találásával pazarul működik. Elvis rögtön a bűvkörébe vonja a naiv lányt, aki azonnal empátiát vált ki a nézőből. A napnál is világosabb, hogy miért viselkedik így, különlegesnek érzi magát, elvégre rajongóként közel tudott kerülni imádottjához. A nagy beszélgetések, az első csók, mind jelentőséggel bírnak és Coppola frappánsan ábrázolja a hőseink közti szakadékot.
Cailee Spaeny tudniillik mindössze 155 centiméter magas, míg Jacob Elordi 196. A direktor ezzel az egyszerű, de szuper vizuális húzással mutatja meg, hogy a szégyenlős tini miként mutat a szó szerint és átvitt értelemben is mindenki fölé magasodó csillag mellett.
Az idill bája, a szerelmesek szívhez szóló pillanatai végesek, ráadásul Elvis kezdettől fogva manipulatív. Muszáj visszatérni Coppola nyilatkozatára, miszerint mélyíti a sztár személyiségét, ám ez az összképből egyáltalán nem jön le. Egydimenziós, toxikus, egomániás figuraként prezentálják, akinek minden fontosabb volt Priscillánál. Nem kérdés, hogy különálló életet éltek, a férfi csapongott, s tény, hogy azt látjuk, ahogy a lány megélte a történteket, a kelleténél sokkal egyoldalúbban, szélsőségesen elmesélve. Ebből adódik a mű legnagyobb hibája is.