A műsorvezetők, Sipos Szilvia és Pató Márton a Magyar Televízió I. Nemzetközi Karmesterversenyének felidézésére Juhász Előd zenetörténészt, illetve a versenyben közreműködő zenekarok tagjait, Párkai Krisztinát, a MÁV Szimfonikusok fuvolaművészét és Szepesi Jánost, a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának klarinétművészét hívták segítségül, hogy megfejtsék a mester titkát.
Sipos Szilvia bevezetőként megemlítette, hogy Kobajasi Kenicsiró sok felvételét végignézte, és szerinte hátborzongatóan jó volt, amikor például a Rákóczi-indulót vezényelte. Vendégeitől azt kérdezte, meg lehet-e szavakkal fogalmazni, hogy mi volt a karmester varázsa?
Juhász Előd kifejtette, hogy a varázsát ugyan nem lehet szavakba önteni, de az élményt le lehet írni.
– Ő szinte egyik pillanatról a másikra robbant be a magyar közéletbe. A magyar zenei élet nemzeti hősének is nevezhetjük Kobajasi Kenicsirót. A verseny idején még csak 34 éves volt, előtte Japánban tanult, zeneszerzést is. Ő egy igazi jelenség, akinek már a mozdulatai is teljesen őszinték, de mégis hatásosak. Nagyon értett a hatásosság fokozásához. Erényeként említik, hogy mindent fejből tudott, emlékezetből vezényelt. Erősen hatott a közönségre – és nem csak vezénylés közben – már azzal, ahogy bejött a színpadra – jegyezte meg az újságíró.
Sipos Szilvia hozzátette, hogy mindeközben a karmester nem volt hatásvadász. Juhász Előd viszont úgy vélte, hogy akár még lehetett benne egy kicsit ez is, hiszen el kell adni a produkciót, de mindezt a jó ízlés keretein belül tette.
– Szívből, lélekből muzsikált – tette hozzá a zenetörténész, akitől Szepesi János vette át a szót, és elmesélte, hogy amikor a színpadon kívül látták Kenicsirót még fiatal korában, akkor olyan volt, mint általában a japánok, akik az alázatosságukról híresek.
– Olyan volt, mint egy mosolygó kisgyerek – természetesen idézőjelben. Amikor viszont felállt a pódiumra, onnantól kezdve megváltozott a világ, és azt a hatásosságot, amiről itt már szó volt, én is és a Rádiózenekar is testközelből megtapasztaltuk. Olyan módon hozza ki a zenekarból a maximumot és olyan dinamikai skálával dolgozik, ami néha nekünk is új dolog.
Ha mi csak egy picikét csináltunk addig a fortéból, nála tízszeres volt a forte is és a piano is. Nem nevezném ezt hatásvadászatnak, egyszerűen ő a maximumot hozza ki minden zenekarból
– fejtette ki véleményét a klarinétművész.
Párkai Krisztina a karmester végtelen precizitását emelte ki.
– A legutóbbi turnénkon az egyik zenei részletben volt egy bizonyos cintányérütés, amit minden egyes koncert előtt – nem egyszer – elpróbáltatott a kollégámmal, hogy az az egyetlenegy ütés az tényleg úgy hangozzon, ahogy az az ő fejében él. Tud ő szőrözni is, de rendkívül nagyvonalú is tud lenni – jegyezte meg a fuvolaművész.
A japán karmesterről még többet tudhatnak meg a Librettó műsorából, amelyet a Médiaklikk oldalán nézhetnek vissza.
